2009. június 26., péntek

próbálkoz

Aki régóta ismer, az ismeri a magas sarkú cipőkhöz fűződő viszonyomat is. Nagyon tetszenek, viszont magamon elviselni se bírom őket. Ennek ellenére van néhány darab a szekrényemben, régebbi elcsábulásaim eredményei. Pár éve még optimistább voltam nyah.Smileys
Ma reggel piros-feketébe sikerült felöltözni és azt gondoltam, hogy a tutipiros táskámhoz a tutipiros, magas sarkú, vékony pántos iszonyatot mégis magamra erőltetem, mert az úgy szép és kész. Felhúztam, és hát az összhang tényleg tökéletes volt, de már 5 perc után elkezdtem benne szenvedni, pedig csak sminkeltem benne, és nem a buszmegállóig rohantam.Smileys
Végeredmény: kitaposott lapos kisfeketeSmileys, amiben még menni is tudok, nem csak krosnyogok mint egy lóSmileys és nem mellesleg a extra kiszerelésű sebtapaszt sem kell ma elhasználni.

7 beszólás:

Aliana írta...

ismerős, nálam a max. sarokmagasság 2-3 cm, amit el tudok viselni egész nap, a 10 centis tűsarkúmat meg akkr sem veszem fel, ha nagyon kéne (azt sem tudom minek van nekem olyanom) :)

fuckinsuperhero írta...

Well, 22 éves vagyok, exhippi lázadó életművész, és büszkén mondhatom,hogy még nem volt rajtam magassarkú:)
kicseleztem a szalagavatót, ballagást, érettségit, mindent. Nem hagyom magam!!!

Úgy érzem, halálom után filmet készítenek rólam... :D

Anouchka írta...

hát akkor majd én a védelmembe veszem őket!!! : )
Hogy szokja a lábam már régesrégóta (pedig fiatalka vagyok) azt csinálom, hogy ha veszek egy magassarkút, akkor itthon abba takarítok, abba pucolom a krumplit, fel-le járkálok. Szóval első aranyszabály: SZOKNI, SZOKNI, SZOKNI (nem zokni és nem is szopni :D)
Aztán felveszem, és a hajnal beköszöntével (mert általában bulikra veszem fel) a fájdalom is beköszönt. Ilyenkor lép életbe a második aranyszabály, ami egyszerűen csak: TŰRNI, TŰRNI, TŰRNI!!
: )

Orange Green írta...

az tök jó, itthon én is abban szoktam minden szart csinálni, de valahogy mégis más, mert akkor ülök le, amikor akarok, akkor veszem le, amikor akarom... akkor sikítok, amikor akarok. éles helyzetben nem merném kipróbálni, mert egyszer mezítláb mentem haza a villamosmegállótól (15 perc séta) harisnyában... Választhattam, vagy beszarok/megőrülök/meghalok, vagy mezítláb... Erősebb volt az életösztön. Azóta inkább laposban töröm az utat Budapesten. Nem éri ez meg nekem.

DoRcY írta...

Épp most olvastam máshol is egy ilyen "magassarkús" postot. Tény h nem könnyű bennük járni, de olyan szépek. Én a törpe-tűsarkúakat preferálom :)

Béb írta...

Szerintem a hangsúly a sarok helyén van. Ennyi! Ha jó helyen van, akkor egy 6-7 cenis sarkú - márpedig az már überdögös tud lenni! -is olyan kényelmes, mint egy sportcipő. A másik sarkalatos pont az, hogy hol tartja a lábad elejét.
Vannak táncizós magassarkújaim is. Nagy sarok, tű sarok, néhány madzag az egész és végigtáncolom benne az éjszakát. Mert minden jó helyen van...

pipacs írta...

Aliana: nekem a lapos a legmagasabb! :D

krikszi: bizonyám! :)

B. : akkor te vagy a nap hőse! :D

fuckinsuperhero: helyes! :D bár én még bizonyos alkalmakkor behódolok! :D

Anouchka: hát inkább szopni! :D:D:D:D

biem: akkor olyan lehet, amit Béb ír, sajnos én abban is megdöglenék tutira! :D

Bögre: kezet foghatunk! :D

Macs: :D

Dorcy: szépek-szépek, csak nézegetni drágák kicsit! :D

Béb: lehetséges, de én inkább nem kísérletezek! :D