Ennek a postnak igazából a másik blogban lenne a helye, de mivel az teljesen nyilvános és ki tudja, hogy ki olvassa, inkább ide puffogom ki magam.
Tegnap tanácsadásra kellett mennünk, mérlegelésre és a 3 hónapos szurira. A doktornő nem volt túl jó passzban, már akkor láttam, ahogy beléptem az ajtón. Elkezdte vizsgálni Marcit és azzal kezdi nekem, hogy sokat mozog ilyen furcsán? Na erre én néztem furcsán, mert nem igazán értettem a kérdését. Mondtam neki, hogyha éhes kezd lenni, akkor élénkebb, de ennyi. Következő kérdése: sokszor bandzsít? Ja, mostanában igen. De nem kezdtem el neki ecsetelni, hogy gondolom gyerekorvosként tudja, hogy 6 hónapos korukig igen gyakori ez a babáknál. Következett a gyakorlat, amikor fekvő helyzetből felhúzzák a babát, így vizsgálják, hogy mennyire tartja már a fejét. Szerintem ahhoz képest, hogy honnan indultunk és végülis Marcika egy két hónapos babának megfelelő dolgokat kell, hogy produkáljon ezt is szépen csinálja. Na a doktornő szerint nyaki hypotóniája van. Na ekkor már durrant el az agyam. Amikor pedigközölte, hogy ő nem tud neki a szívére gyógyszert felírni, mert fogalma sincs hogy kell, akkor majdnem felröhögtem, de még mindig türtőztettem magam, mert arra igazán semmi szükség, hogy összerúgjuk a port, de a megfelelő konzekvenciákat levontam. Ő pont arra lesz jó, ha Marcika náthás, vagy fáj a torka, de komolyabb dolgokkal irány Szeged.