2009. október 31., szombat

piacoz


Nyuszkával újabban piacozunk. Általában vasárnap reggel a hurkásnál kezdünk, ott jól bereggelizünk, aztán irány a tejes néni, a savanyúságos pasi (mert a kacsazsíros kenyér az csak piacos házisavanyúval jóóóó), aztán még kerül a kosárba mindig valami szezonális finomság is, mint ahogy ma is a kemencében sült tök, természetesen kendős mamitól. És ennek az egésznek olyan-olyan családias hangulata van. :)

2009. október 28., szerda

hüpp

Házidokinéni szerint kevés, nagyon kevés krumpli, rizs, cukor és liszt, ellenben sok-sok zöldség, gyümölcs és fehérje. Ez pipacsfordításban azt jelenti, hogy lemondhatok az esti fél tábla fehércsokiról, a franciakrémesről, a pizzáról és társairól. OK, de könyörgöm ezt magyarázza el valaki Dininek is. :)

szívultrahang

Aki már volt ilyenen tudja, hogy milyen nyakatekert módon kell felfeküdni az ágyon félmeztelenül. A lényeg, hogy háttal fekszel a dokinak, a lábaid teljesen nyújtva a kezed a fejed felett, a doki meg átnyúl rajtad, hogy elérje a szíved. Alap esetben nem jelentene ez gondot, de tegnap érzékeltem először, hogy kezdek nehezebben mozogni. Amikor a doki azt kérte, hogy toljam hozzá közelebb a fenekem, először majdnem felröhögtem, de amikor tényleg elkezdtem a tornagyakorlatot szembesülnöm kellett vele, hogy már nem olyan egyszerű megemelni a csípőmet, sőt szerintem nyögtem is közben egy párat, mint egy ízületes mami. Aztán felkelni és lemászni az ágyról megint egy újabb kihívást jelentett. Pedig még nem is cipelek nagy terhet, kb. 3 kg van rajtam a terhesség előtti állapotomhoz képest. Mi lesz később? :)
A lényeg viszont az, hogy az UH alapján teljesen egészséges vagyok. :)

2009. október 27., kedd

változ

Ez a kisember a pocakomban mindent megváltoztatott. Az étkezési szokásaimon túl már beleszól a vásárlási szokásokba is. Ma ugyanis a turiban először egyenesen a bébiruharészleget céloztam meg, csak utána jöhetett a többi. :)

2009. október 26., hétfő

dokinál

Városunk egyetlen cuki dokija, aki nem mellesleg nagyon is érti a dolgát azt mondta, addig nincs nagy gáz, amíg nem a 150-et veri a pulzusom.Ha rosszul érzem magam, akkor egy fél szem gyógyi, persze azt nem kellene rendszeresen, így hogy babát várok. Szóval kicsit megnyugodtam. Ennek ellenére holnap irány a szívultrahang, pénteken pedig egy teljes vérkép.
Azért volt egy zavarbaejtő kérdése : "Mindig így csillogott a szeme??"
Ahelyett hogy azt válaszoltam volna, hogy erről nem engem kellene megkérdeznie, inkább azt mondtam fogalmam sincs! :D :D

szívdobogás

Jó lenne, ha a szerelemtől verne csak hevesebben a szívem, de sajnos úgy néz ki, hogy a tavaly nyári dolog kiújulni látszik. :s
A háziorvos két hete nyugalmi állapotomban mért 90-es pulzust. Most szombaton meg már 114 volt, így ma irány a karidiológus. Kíváncsi vagyok mit mond, és terhesen ilyen esetben mi a teendő. Mert ha nem lennék lépten-nyomon rosszul nem is aggasztana talán annyira a dolog, de sajnos ájulás közeli állapotba kerültem már kétszer, és ha nem itthon vagyok, akkor a franc se tudja hol vágódok el. :s

2009. október 20., kedd

Fairybugnak!

Voltam olyan szétszórt, hogy simán elfelejtettem a jelszavamat a blogodhoz. :O

Megtennéd, hogy dobsz még egy meghívót????


Köszi szépen! :):)

2009. október 18., vasárnap

új játék

Csak úgy össze-vissza olvasgattam blogokat, amikoris ráakadtam erre, és nagyon megtetszett.

"A lényege: adott egy rajz-kezdemény, mely Paint-ben készült. A játékoskedvű blogger felteszi naplójába e képecskét, és egy kedves ismerősét arra sarkallja, hogy rajzolja tovább a képet, majd adja tovább valaki másnak. Ha 10 emberke rajzolt a képre, akkor forduljon vissza a lánc, így mindenki megtekintheti a végső eredményt. :)

Hogy tudjuk, mikor ér véget a játék fel kell tüntetni az eddig résztvevők számát!
Játékosok száma ezidáig (velem együtt): 1 fő. :D

(Hogy akadálytalnul megjelenjen a blogban a rajz JPG-ben érdemes elmenteni.)

Jó szórakozást a játékhoz! ;) "

Én Bébet kérem meg, hogy folytassa a remekművemet! :D








én és a növények

Valahogy módszeresen értek a kipusztításukhoz. Nem szándékosan, egyszerűen nem értek hozzájuk. Pedig igyekszem Anyu minden utasítását betartani, de valahogy a kezeim között tényleg csak a parlagfű maradna életben. Az meg ugye szinte mindent túlél...
Van nekem két szép vitorlavirágom. Illetve lehet, hogy már csak volt... Rendesen locsoltam, ahogy kell, át is ültettem (Anyuval, hogy biztos minden ok legyen), erre két napja csak kókadnak. A földjük nedves, tehát nem a szárazság lehet az oka. Keresgéltem neten, de kár volt, mert azt írják a vitorlavirág a kezdő szobanövénytartók legkedveltebb és legigénytelenebb virága. :O

2009. október 17., szombat

orgazmus

Hajnalban furcsa hangokra ébredtem. Nyögés, nyögdécselés, kiabálás. Első gondolatom félálomban az volt, hogy valaki bajban van, és segíteni kell neki, de aztán rájöttem, hogy a szomszédlány áldozik épp a gyönyörök oltárán és én épp a végjátékot kaptam el. Pasihang? Semmi. Ergó hajnalok hajnalán nekiállt masztizni és egyáltalán nem fogta vissza magát. Sajnos A. nem ébredt fel, így egyedül kellett szétröhögni az agyam. Dini fülét meg befogtam! :D

2009. október 16., péntek

semmi

Azonkívül, hogy A-nak két hétig Magne B6 helyett terhesvitamint adtam reggelente, nem történt semmi érdekes. :D

2009. október 13., kedd

küzd


Próbálom felvenni a harcot az időjárás miatt rámtörő őszi melankóliával. A lakást telipakoltam színes dísztökökkel, csináltam őszi tálat, van saját készítésű őszi kopogtatóm is, és fahéjas (!) aromaolajat párologtatok. Egyelőre nem segítenek...

2009. október 12., hétfő

időjárás

Egyre inkább az a tapasztalatom, hogy teljesen felesleges őszi/tavaszi kollekciót beszerezni. Bőven elég egy téli és egy nyári. Sajnos. :s

2009. október 11., vasárnap

halmoz

Vajon valaki miért követi el újra és újra ugyanazokat a hibákat, egyáltalán nem félve attól, hogy annak következménye is lehet. Lesz. Van.

2009. október 10., szombat

filléres emlékeim


Ma a gyerekszobát selejteztük Anyával. Vagyis eddig az volt a "mindenes" szoba. Értsd: ami nem kellett, vagy nem fért máshova, bevágtam oda, na meg amíg albérletben volt a lakás egy csomó használati tárgy is ott várakozott, hogy végre a helyére kerülhessen. Ott van bent az irattartó szekrény is, amit ma szintén átpakoltam, selejteztem. A kezembe kerültek régi szerelmes levelek, vallomások, üzenetek sárga post iteken. És én lazán vágtam bele a szemetes zsákba mindet. Egynémely fényképpel sem voltam túl jószívű, azok is mentek a levesbe. Van, ami kivételt képezett, de csak azért, mert azokat profi fotós készítette és qrva jól néztem ki rajtuk! :P Én nem tulajdonítok akkora jelentőséget az ilyen dolgaimnak, mint például A., akinek minden kis mütyűrke,fénykép, üzenet, képeslap be van dobozolva. :P Én úgy érzem mindez felesleges, mert ha a múltamnak egy bizonyos része lezárult, soha a büdös életben nem fogom elővenni a régi szerelmes leveleket csak azért, hogy nosztalgiázzak. Na meg ezek nem is azok a fényképek és emlékek, amiket az ember a gyerekeinek mutogatna, mondjuk olyan bevezetéssel: Gyere Kincsem nézzük meg Anya kikkel volt Apa előtt! :D:D

természetes

Van, aki természetesnek veszi azt, hogy mindenféle felelősségtudat nélkül vagdalkozik, mélységesen megbánt másokat, és azok után szerinte minden maradhat a régiben. Szerintem meg nem. De biztos az én készülékemben (is) van hiba. Bár jelen esetben kétlem.

pasik?

Csütörtökön 4 férfi társaságában volt alkalmam ebédelni. Szeretek férfiakkal lenni, valahogy olyankor mindig egy-egy új szeletét ismerhetem meg a másik nemnek. Ja fontos megjegyeznem, hogy nem ötös randin vettem részt, az egyik pasi A. volt, a többi pedig a kollegája. :P Már csak úgy félreértések elkerülése végett mondom. :P
Szóval ott ültem a pasikupac közepén, amikor is ellibegett mellettünk egy kellemes szőke hölgyemény. Szerintem is kellemes volt, nem HP, csinos, korának megfelelő, előnyös ruhák. A 4 pasiból kettő (nem A. :P) nyaka kitekeredett, meredten bámulták, közben a csöpögő nyálukat szívták vissza, éppenhogy nem cuppogtak oda szerencsétlen nőnek. Azért írom, hogy szerencsétlen, mert volt már részem nekem is ilyenben, és ettől a viselkedéstől kifordul a belem. Mert igen jól esik egy nőnek, ha megnézik, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nekem nem. De igen. De egy finom elismerő pillantás, vagy a cuppogás és primitív megjegyzések között óriási a különbség szerintem.

2009. október 8., csütörtök


Ma már korán reggel a nyakamba vettem a várost és végre mivel nem a mosdókagylót támasztva indítottam a napot, volt kedvem végre megint NŐ-t csinálni magamból. Értsd ezalatt, hogy frizurát csináltam (na jó rányomtam egy kis göndörítőhabot :P ), korrektor, arcpír, szemöldök kihúzva a kedvenc vöröses-barnás festékemmel,szemceruza, spirál, szájfény, piros nadrág, piros táska és igen végre megint NŐ voltam. ;)

2009. október 5., hétfő

Pocaklakóról bővebben

morc

Rengeteg intéznivalóm lenne a héten. Persze mindegyikhez kellene A. A. cége meg egy rugalmatlan multi. Én meg ezen már egy órája bőgök.
Éljen a THP * és a főnököm.

*THP: Terhességi Hülye Picsaság

2009. október 4., vasárnap

elköltöztünk


Végre ez is megvan. Elköltöztünk. Pár napig most dobozokból élünk, de nem baj. Végre megint otthon érzem magam. Bár azt mondják az otthon ott van, ahol élsz. Én azért ezt kiegészíteném azzal, hogy ott is, ahol jól is érzed magad, ahova szeretsz hazajárni. Az elején persze a szerelem elvakított és nem láttam semmi nehézséget abban, hogy egy fedél alatt kell élnem az anyósomékkal. Aztán a problémák csak jöttek, meg magán a lakáson is tudtam volna mit csinálgatni, de mivel nem a miénk volt ezt nem is tehettük meg, arról nem is beszélve, hogy arra költeni felesleges lett volna. Aztán jött A. lakása, amit szintén gyönyörűre meg lehetett volna csinálni, de tudtuk, hogyha jön a baba ott a helyhiány miatt úgysem maradhatunk. Szóval ott is csak voltunk, de nem igazán éreztük magunkénak. A. sem, hiszen előtte sosem lakott ott, a kezdetektől albérlők lakták és semmi nem volt ott olyan, ami a mi ízlésünknek megfelelne (a falak színén kívül :D ). Úgyhogy most itt kötöttünk ki Félegyházán, ahol felnőttem, és én úgy érzem végre hazaértem. :) Tudom, hogy A-nak talán itt nehezebb lesz, de remélem idővel megszokja, sőt meg is szereti talán. :)

2009. október 2., péntek

:)

Azt mondják már látszik, én inkább érzem mint látom. Bár már éppenséggel látszódhat is, hisz' lassan belelépünk a 14. hétbe. :)

2009. október 1., csütörtök

üzenet iwiwen

Egy volt diáktól kaptam ma egy körüzenetet:

"szia elkel hogy, mondjak valamit!nem erdekel ki mit mond de ki vagyok teljesen nem tehetek rola de ez van sajnos.évek ota voltam fiukkal egyéjszakás kalndban is volt részem böven az évek során.de sajnos nem tudot sohasem olyan örömet okozni mint hogy ha lányal lennék szegyelem magam de ez van és én igy már elfogadtam magam és miután végre boldog vagyok egy lányal igaz nem rég ota vagyunk együt de szeretem és töle mindent megkapok ami kell ha éreted mire gondolok.kérlek őrülnék ha elfogadnál igy ahogy vagyok.mert nekem ez nagyon fontos .már egyébként 17évesen a suliba is volt majdnem 1éves kapcsolatom lányal.de sajnos az nem ugy sikerült ahogy kelett volna.mert akkor barátom is volt és ö ezt megtudta.tudom fura hogy ezt megosztom veled de én igy már sajnos nem tudok élni és én csak anyit kérnék ,hogy fogdj el ugy ahogy vagyok.anyámék elot is felválaltam és jol fogadták csak idöt kértek tőlem ,hogy fel tudják dolgozni de már a fiukat nem eröltetik tudják ,hogy nincs értelme.ha gondolod szeretnél beszélni habár megértem hogy nem akarsz akkor hivj fel nyugodtan 0670 221 83 65. köszönöm ,hogy meghalgatál. szia"

1. megnéztem minden ismerősének elküldte, az összes volt tanárának is.
2. nem értem, hogy ez miért tartozik rám és másokra a családján és a barátain kívül?

3. azt hiszem visszajöhetne az iskolába plusz nyelvtanórákat venni
4. nem térek magamhoz a megdöbbenéstől
5. de közben örülök, hogy a szaftos részleteket legalább kihagyta.
6. bzmg!