
Végre ez is megvan. Elköltöztünk. Pár napig most dobozokból élünk, de nem baj. Végre megint
otthon érzem magam. Bár azt mondják az otthon ott van, ahol élsz. Én azért ezt kiegészíteném azzal, hogy ott is, ahol
jól is érzed magad, ahova
szeretsz hazajárni. Az elején persze a szerelem elvakított és nem láttam semmi nehézséget abban, hogy egy fedél alatt kell élnem az anyósomékkal. Aztán a problémák csak jöttek, meg magán a lakáson is tudtam volna mit csinálgatni, de mivel nem a miénk volt ezt nem is tehettük meg, arról nem is beszélve, hogy arra költeni felesleges lett volna. Aztán jött A. lakása, amit szintén gyönyörűre meg lehetett volna csinálni, de tudtuk, hogyha jön a baba ott a helyhiány miatt úgysem maradhatunk. Szóval ott is csak voltunk, de nem igazán éreztük magunkénak. A. sem, hiszen előtte sosem lakott ott, a kezdetektől albérlők lakták és semmi nem volt ott olyan, ami a mi ízlésünknek megfelelne (a falak színén kívül :D ). Úgyhogy most itt kötöttünk ki Félegyházán, ahol felnőttem, és én úgy érzem végre hazaértem. :) Tudom, hogy A-nak talán itt nehezebb lesz, de remélem idővel megszokja, sőt meg is szereti talán. :)