Neked!

Elaludni készül a nyár,
Ködök lusta fellege száll,
Hűvösebb az éjszaka már.
Vigyázz rám!

Ugye, holnap útra kelünk,
Zsebre vágjuk majd a kezünk,
Kicsit túl vidámak leszünk?
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel,
S hogy mi legyen, majd dönteni kell,
Vigyázz rám!

Szemed most is annyira szép,
Szerelemmel nézel-e még?
Nevetésed éppen elég,
Vigyázz rám!

Összekötve ott van a zsák,
Benne mind a nyári ruhák,
Nem emlékszik senki se ránk,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!

Ez az év is úgy tűnik el,
Kérdezem, de mégse felel.
Aztán majd, ha dönteni kell,
Vigyázz rám!
Vigyázz rám!

érdekes...

...ez a blogvilág. Sokadszorra állapítom ezt meg, de mindig más dolog világít rá erre.
Elkezdesz blogolni, először nem ismer senki, aztán msn, iwiw, személyes találkák, blogtalik, miniblogtalik...stb.
Aztán egyszer csak azt veszed észre már nem azokkal beszélgetsz napi szinten, akikkel azelőtt, már nem azokkal tervezel találkozót, akikkel anno és azt veszed észre, hogy vannak, akik ezt a leépítést tudatosan végzik. Nem adnak esélyt arra sem, hogy olvasd őket, ők meg szépen elmaradoznak tőled. Szerencsére azért maradtak barátok innen és az idei év hozott is egy új barátot a blogvilágból. Szóval nem panaszkodom. :)
Ez van, az ember elfogadja és megy tovább, mert úgysincs más választása. :)

10/50

Csi várta, én kicsit féltem, hogy hozzám is repül a labda. De most meg jól esik és örülök, hogy rám is gondoltál. :)

"Mik voltak azok az elmúlt tíz évben, amik igazán tetszettek, könnyítettek az életeden, vagy megédesítették azt? Írj egy top 50 listát az abszolút kedvenceiddel, bármi legyen is az (személy, állat, növény, tárgy, könyv, film, kaja, márkanév, hely, bármi), azután kérdezz meg öt másik embert!"

anyu, apu, Nyuszka, Dini, Bokros
Tisza, szalonnasütések, soltvadkerti fagyi, tulipán, tavasz
pizza, Mátra, Napsütötte Toscána, karácsonyok,
tavasz, napsütés, fahéjillat, csokoládé, ölelések,
csók, szex, szerelem, gyertya, barátok,
nevetés, sírás, válás, piros, Londa Color festék,
napraforgó, narancssárga, úszás, blog, lakás,
internet, flörtök, alvás, álmok, magány (igen a magány is...),
péntek, tanulás, főiskola, mobil, főzés,
ciccek (Vilma, Rudi, Lili), Nők Lapja, pipacs, könyvek, írás



És az én 5 jelöltem:

Béb, Aliana, Boci, Yogaangyal, Krikszi

takarítás pasival

Ha a pasidat kéred meg, hogy a nagytakarításban segítsen, legalább két héttel előtte tudasd vele az időpontot. Így is előfordul, hogy beszervez valami mást aznapra, szóval legalább naponta emlékeztesd is az időpontra.
Aztán ha elkezdtek takarítani, folyamatosan légy a nyomában, mert hajlamos porszívózás közben a kanapéra leheveredni, vagy a fürdőszobai csempe takarítása közben hirtelen megéhezni, és mindent félbehagyni. Közben pedig folyamatosan azt kérdezgeti, hogy ezt minek kell így, miért nem jó csak úgy stb...
Szóval pasival takarítani egy "élmény". Ami viszont mellettük szól, hogy ha valamit elkezdenek nagyon precízen csinálják, még ha a munkafolyamat tovább is tart, mint nekünk nőknek.
Lehet legközelebb bevetem a videóban látható trükköt!

érdekes

Ma meghalt egy állítólag makkegészséges, 34 éves, életerős férfi H1N1 fertőzésben. Érdekes módon alig egy héttel a védőoltások beadása előtt... :s No comment.

(rém)álomesküvő

Na én még ilyen keserű-sótlan esküvőn soha nem voltam. De miért is vártam mást, ilyen előzmények után?
Kezdődött azzal, hogy minden legalább félórás késéssel kezdődött, és így minden legalább félórát csúszott is. A templomi esküvő kettőkor, azaz fél háromkor kezdődött, ehhez képest a polgári majdnem hatkor. A köztes időben (potom 3,5 óra) a násznép (kivéve minket, mert sürgős gyrososhatnékunk támadt) kísérgette az boldog ifjú párt fotózkodni, meg még a tököm tudja hova.
A templomi szertartás maximum fél óra volt, nem mintha bántam volna, de hiányzott belőle az, amit egy templomi esküvőtől vár az ember. Az "örök hűség" kifejezés nem egyszer elhangzott a szertartáson, mindannyiszor legszívesebben felröhögtem volna, hogy ugyan miről beszélünk??
Aztán 3,5 órás szünet után következett a polgári szertartás a "Tanya csárda zöld gyepén". Ez meg szerintem botrányba fulladt. A kedves vőlegény baráti köre ugyanis úgy gondolta, hogy szabadtéri esküvőről van szó, akkor lehet a szertartás közben böfögni, inni, bagózni, taknyot visszaszívni jó mélyen torokra (bocsi, de tényleg ez volt) , valamint úgy röhögni, mintha valami stand up comedy előadás résztvevői lennének. Megjegyzem ebből is látszik, hogy mindenki tudta mi is zajlott a háttérben, és hogy mennyire vették komolyan a vőlegény örök hűségre tett fogadalmait.
A primitív viselkedésük nemhogy tompult volna az idő előrehaladtával, hanem egyre durvábban nyomták. Volt ott tányérverés 5 percenkét, hogy CSÓÓKOTTT, CSÓKOTTT!, aztán a MAGYAROK! MAGYAROK! MAGYAROK! csatakiáltás legalább félóránként. Szóval inkább éreztem magam egy FRADI-UTE meccsen, mint egy lakodalomban. Mondjuk itt kordonok nélkül meg lehetett mondani ki tartozik a menyasszony rokonságához, és ki a vőlegényéhez.

Hogy a jóról is írjak: ötletes volt, hogy egyedi címkés lakodalmas bort szolgáltak fel, isteni volt a raguleves, a zenekar jól játszott, és szép helyen volt a lakodalom.
Arról sajnos nem tudok írni, hogy milyen boldog volt az ifjú pár, és mennyire látszott, hogy szeretik egymást.

ex: második felvonás

Most hümmöghetnék a bajszom alatt, hogy lám-lám megint nekem volt igazam. De azt utálom másoktól is, így inkább nem teszem. :D
Szóval, volt ez az exes postom. Nah' azóta az is a fülünkbe jutott, mennyire ki van bukva a Kisasszony, hogy velem mindent megvalósít A., amit vele nem. Óh'! És most mit kellene tennem, hogy az ő lelki békéje két év után végre helyreálljon? Hogy nem tudja felfogni egy felnőtt, állítólag értelmes nő, hogy valaminek vége, és réges-régen vége, már akkor vége volt, amikor még velem el sem kezdődött. Ha meg nem tudja felfogni, és nem tud túllépni rajta, akkor meg hogy lehet annyira hülye, hogy ez megintcsak eljut a fülünkbe?
Tudom, hogy gonoszság, de én jót szórakozok rajta! :D

költözés: második felvonás

Költözünk!!
Igen, megint. Mert mi így szeretjük. Kéthavonta fogni a sátorfánkat és irány egy másik lakás. Lassan hobby szinten dobozolok, írok listát, lakberendezek, keresek albérlőt...stb.
Na de viccet félretéve ez halálosan komoly. Két hét múlva megint költözés, addig meg festő utáni puceválás a másik lakásban, ennek a lakásnak puceválása, hogy átadhassuk a bérlőnek. Aztán egy időre vége a vándoréletnek, legalábbis nagyon reméljük.
És, hogy miért költözünk? Mert a körülmények most ezt kívánják tőlünk. :)

álszentség

Béb ihletett a tegnapi postjával!
Két dolog is eszembe jutott róla:

Az egyik a 4 évvel ezelőtti esküvőm szervezése. Én kézzel-lábbal tiltakoztam az ellen, hogy templomi esküvőnk legyen, mert tudtam, hogy én nem vagyok az oltár elé való. Mert soha nem hittem abban, amit a katolikus egyház képviselt és végtelenül álszent dolognak éreztem volna, hogy csak azért parádézzam ott a keresztet csókolgatva, mert a templomi esküvő szép. Na a másik családnál ez ki is verte a biztosítékot, de belekényszeríteni természetesen nem tudtak. He-he!

A másik pedig az, hogy természetesen most is felmerült az esküvő gondolata. Egyelőre nem bennünk, hanem Nyuszka családjában. Ott is az lenne a legfontosabb, hogy én fehér habos ruhában hasítsak az oltár felé, Nyuszka pedig ott feszítsen egy szmokingban. A templom előtt meg várjon ránk a lovashintó. Nos más álmait mi nem valósítjuk meg. Ilyenek vagyunk, ez van. :)

eltűnő blogvilág?

Az utóbbi napokban csak kapkodom a fejem. Sorban zárnak be általam igencsak kedvelt blogok, egyre többen vagyunk jelszavasak..és azokról a blogokról már nem is beszélek, amiket jó ideje nem is tudok olvasni...
Lassan kihalunk, mint a dínók??? :O

szerencsés

Néha nem árt újra és újra megállapítanom, esetleg itt írásos nyomot is hagynom róla, hogy én milyen kibafott szerencsés ember vagyok.
Olyan családban nőttem fel, amit csak a szerencsések tudhatnak magukénak. Nem neveltek burokban mint egy szem leánykát, hagytak élni, de ugyanakkor rengeteg szeretetet kaptam és következetes nevelést is, amiért most nem győzök hálás lenni.
A sok-sok próbálkozás után 1,5 éve bekopogtatott az ajtón az a Férfi, akivel bár sok harcunk volt és habitusunkból adódóan lesz is :D, mégis elmondhatom, hogy Ő az, akit kerestem, akivel le tudom élni az életem, és akivel kisbabát tervezünk.
És ez csak két dolog amit kiemeltem, lenne még mit idesorolni, de azt hiszem ez a két legfontosabb. :)

kettős

Lelkem egyik fele még annyira gyerek, a másik meg annyira felnőtt lett az elmúlt pár hónapban.

nemért

Miért van az, hogyha a férfiak nem találnak valamit, rögtön azt vágják a fejünkhöz, hogy biztos AZT is kidobtuk???? :D :P

autóvásárlás

Nyuszka unokaöccse autót vett. És kit kérne meg, ha nem az autómániás nagybátyját, hogy segítsen neki alkudni és megnézni egyáltalán, hogy érdemes-e megvenni a verdát.
Amilyen kicsi a világ az eladó srác a kolleganőm férje volt.

(Itt egy kis közjáték kell, hogy következzen a kolleganőmék házasságáról. A srác 24 éves, Bea 34. Most várják első babájukat, a fiatalember február óta nem hajlandó dolgozni, és továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy munkába álljon pedig jön a baba. Bea pedig kezd a pénztelenségtől megbuggyanni. Napi 12-14 órában tanít két iskolában, hogy meg tudjanak élni, hogy a drága férje hitelkártyáit feltöltse, hogy törlessze a férje autóját. Márciusban szül, de ő februárig dolgozni fog, mert ő a családfenntartó)

Ma sor került a nagy üzletre. Nyuszka kicsit alkudott és így sikerült kb. 60 ezer forinttal kevesebbért elhozni az autót.

Ezt Bea nekem egy kedves sms-sel reagálta le:

"Szia, nagyon köszönöm a kedves párodnak, hogy kivett a zsebünkből még 60 ezer forintot. Az nekünk nagyon sok pénz!!! Pláne ismerőstől..."

Namármost:

1. nem volt kötelező eladni nekünk,
2. nem én, illetve nem mi tehetünk arról, hogy olyan remek párt választott magának, akire nem számíthat,
3. az üzlet az üzlet szerintem és nem olyan közeli ismerősről volt szó, hogy ne alkudjon az ember, meg egyébként is hol van az leírva, hogy ismerősnél nem alkudunk? :o

Az sms-re nem reagáltam, mert nincs kedvem még jobban elkeseríteni azzal, hogy felnyitom a szemét, valójában kiben is kellene keresnie a hibát.

ősz

Hát ez az időjárás szuper. És nekem most tényleg nincs egy rongyom se, amit felvegyek.

mégis esküvő

A problémákat egy nap alatt elsimította az ifjú pár, így mégis sor kerül a világra szóló lagzira.
A lány így döntött. Hogy miért? Mert nagyon szereti ezt a köcsögöt. Mert már minden le van szervezve. Mert úgy tűnik, hogy ő az a típusú nő, aki annak ellenére, hogy évek óta csalják képes ezt végigcsinálni. De kérdem én, hol a büszkesége, az önbecsülése? Hogy tud ezek után bízni? Vagy ha nem tud, akkor örök kétkedésben éri le majd az életét? Mert itt nem arról van szó, hogy 20 év házasság után történik egy két félrekufirc. Nem. A lány még 30 sincs. Okos, normális, helyes lány és mégis belevág így, hogy mindent tud. Persze nekem is be kell látnom, hogy nem vagyunk egyformák, és ha ő így dönt, akkor így dönt és majd ő viseli a következményeit nem én. Anno nekem is oszthatták volna az észt a szüleim, hogy talán nem kéne és mégsem tették, férjhez mentem és elváltam. Csak az a különbség, hogy nem ilyen fajsúlyú dolgokról volt szó.
Mindenesetre a csini ruhát csak az esküvőt megelőző pénteken fogom megvenni...

Ti mit tennétek?

Adott egy pár, akik éppen a világraszóló álomesküvőre készülnek, ami két hét múlva esedékes.
A vőlegényről a menyasszony olyan dolgokat tudott meg, amik nem kicsit ingatják meg abban, hogy odaálljon-e az oltár elé. Olyan hírek, mint pl. hogy a lány mellett párhuzamosan volt egy 4, illetve egy 1,5 éves kapcsolata.
A srác szerint ez csak a rosszakarók pletykája, csakhogy a 1,5 éves story női szereplője megerősítette, hogy a hírek igazak.
Az pedig szinte tény, hogy egy-két pittyputty mindenképpen becsúszott a kilenc év alatt a fiatalembernek.

Én nem állnék így az oltár elé.
És Ti?