néha olyan kevés...

... kell a boldogsághoz. Ma pl. annyi elég volt, hogy a gyerkőc végre elaludt és teljes renoválást tudtam csinálni magamon. És most itt ülök szőrtelenül, frissen mosott hajjal, betestápolózva. És ez most boldoggá tesz. :) Jövő héttől pedig folytatása következik két etetés között a fodrásszal, a pedikűrössel és a kozmetikussal. :)

Na akkor...

... jövő héttől belecsapok a lecsóba! Nemcsak úgy csinálok mintha és közben ugyanúgy eszek, mint mikor terhes voltam. Persze köszönhetően Marcinak nem hízok, sőt asszem lassacskán mennek is le a kilók. De ez kevés. Ugyanis itt a nyár és rám egy, azaz egy farmer jó a régi időkből, az is enyhén szólva szűk combban. Venni meg nem akarok nagyon semmit, mert nyári ruhában nincs hiányom. Szóval a terv az, hogy hétfőtől (naná, hogy hétfőtől! :D)- bár lehet, hogy kedd lesz belőle, mert mégse a névnapomon kellene elkezdeni életmódot váltani- szóval ott tartottam, hogy hétfőtől a vacsorát minimalizálom és minden másnap tornázok. Valamint a kb. egy éve nem használt kenceficéket is előtúrom a fürdőszoba mélyéről. Na jó nem titkolt oka is van ennek a nagy hévnek. Egy hónap múlva babaúszásra fogunk járni és hát izé, nem akarom, hogy valaki összekeverje a fenekemet egy nagy karfiollal! :D

Babakocsival közlekedni...

...kurvára nem egyszerű. Először is két ajtón kell kiverekedni magam a lépcsőházból, amik mázsás súlyúak, és ha rád, vagy a kocsira csukódnak, akkor jól megnézheted magad. Miután sikeresen kijutottam a lépcsőházból egy rohadt meredek lejáró van a bicajoknak és a babakocsiknak csinálva. És egy közel négy kilós gyerekkel a kocsit ott leengedni embert próbáló feladat, még A-nak is. Aztán következnek a további kihívások: a járdák. Hepehupás, betört, púpos beton van a legtöbb ház előtt, amin keresztültolni a gyereket nem túl szerencsés, mert még a sz@rt is kirázza belőle, mondjuk ez a székrekedését tekintve nem is olyan nagy baj. :D A következő probléma, bejutni az üzletekbe. Általában kettő lépcső vezet a boltokba, de van olyan is ahol egy egész lépcsősoron kellene felmenni. Most látom csak, hogy az akadálymentesítés mennyire fontos (lenne). Na mindegy mindezek ellenére rendületlenül megyek mindenhova Marcival, csak most a vásárlások és a gyaloglás már kétszer annyi időt vesz igénybe, mint anno.

ezer éve...

nem írtam már ide. Asszem ilyen régen elképzelhetetlen lett volna. Nem telt el úgy nap, hogy ne szülessen legalább egy pipacsos bejegyzés. Na igen megváltozott az életünk. Szerencsére. :)

Azért történnek velünk dolgok, de most leginkább Marci tölti ki a napjainkat, na meg A-nak a munka.
Pótolnék két köszöntést:

Bébnek és Macskusznak boldog névnapot kívánok! :)

*

Szombaton férjhez ment egy nagyon kedves barátnőm. Itt is nagyon sok szeretettel gratulálok Nekik! :)

már két éve :)

.