Boldog Új Évet!

Minden kedves olvasómnak kívánok olyan 2011-et, amilyet szeretne! Álmaitok, vágyaitok váljanak valóra! :)

még jó...

...hogy időnként kiürítem a postaládát. :D Igen, ez az egyik gyengém, mivel általában le- és fölmenetben is mindkét kezem foglalt, így van, hogy csak heti egyszer kerítek sort erre a műveletre. De szerencsére tegnap megtettem, különben ma nem jutottunk volna el a Városházára, ahol egy kis műsorral  és egy kis ajándékkal is kedveskedtek a 2010-ben született babáknak és szüleiknek. Szerintem nagyon szép gesztus volt ez a várostól. :) Marci határozottan élvezte, persze leginkább a hatalmas csillár és a jövés-menés kötötte le, de nyugodtan végigülte az egészet és ez a lényeg. :)
A helyi újság fotósa pedig meg is örökített minket. :)

másképp

Éjszakai bagoly lettem. Marci most már annyi törődést és figyelmet igényel napközben- az altatásokról már ne is beszéljek (grrrrrrrrrrrr!!!)- hogy a házimunkák javát estére hagyom. Persze nem a porszívózást és a mosást (bár a szomszédok nagyon megérdemelnék :P ), de pl. a vasalás, száraz ruhák összeszedése, rendrakás és ehhez hasonlók mind késő estébe nyúlnak. Na és persze az is teljesen felejtős, hogy saját magammal napközben törődjek, úgyhogy ez is az éjszakába nyúlik. De valahogy nem bánom. Jól esik ilyenkor egyedül lenni saját magammal. :)

2010 part 2.

Akartam írni erről az évről egy hosszabb lélegzetvételű postot, de azt hiszem inkább annak örülök, hogy lassan vége van, és inkább nem emlékezem a rossz dolgokra. Az a vicc, hogy tavaly ugyanígy vártam 2009 végét, és hittem, hogy majd az idei év jobb lesz. Mert valahogy ilyenkor mindig ezt várja az ember. Bár most a csillagjósok is ezt jósolják..de én már inkább nem is írok semmit. Lesz, ahogy lesz, azt fogadom el, ami jön és majd próbálom belőle kihozni a legjobbat. :)

2010

Emlékszem milyen nagy reményekkel indultam neki ennek az évnek. Hát jó szar év lett. Persze leszámítva Marcit. Egyelőre ennyit az évösszegzésről, majd valamikor a napokban bővebben. :)

Boldog Karácsonyt!

Holnaptól nálunk beindul a nagyüzem, úgyhogy kétlem, hogy érdemben gép elé keverednék. :) 

Úgyhogy én most kívánok Nektek áldott, békés, szeretettel teli karácsonyi ünnepeket! :)

:D

A tápszer a világ egyik legnagyobb találmánya. És a legbüdösebb is. :D

menü

Végre-végre megvan mi lesz szenteste a menü! :) Gyors is finom is és a főételért köszönet Lazacnak! :)
Előétel: frissen sült kacsamájszeletek salátával
Főétel: Csibe másként Lazac módra
Desszert : Raffaello szelet

kívánság

Kedves Fogtündér!
Azt kívánom, hogyha a Gyerek álmos aludjon és maradjanak ki a 1-2-3 órás altatások. Köszönöm! Ja és még az éjszakai etetésekről és ordításokról is szíves örömest lemondanék.

Köszönettel: Egy Fáradt Anyuka

fogorvosnál

Ma kivették egy fogam. Ennek a történet szempontjából csak annyi jelentősége van, hogy az egész fejem le volt zsibbadva és egy jó nagy tampon is növelte még a fejkörfogatomat. Naivan megkérdeztem a dokim, hogy szerinte így mehetek-e még emberek közé, mire ő azt találta mondani persze, hisz' úgyis mindenki a melleimet fogja bámulni. :O :D

karácsonyra készülődve

Holle anyó rendesen megrázta a párnáját éjszaka, és ezzel még inkább adott egy löketet a karácsonyi készülődéshez. :) Azon már hetek óta agyalok, hogy mi legyen szenteste a menü. Kacsamáj az biztos lesz, és még valami, de még fogalmam sincs hogy mi. A cél, hogy ne kelljen órákat a konyhában rostokolnom, de a végeredmény nagyon finom legyen. A diétámat karácsonykor is tartani fogom, így most kivételesen kétfelé sütünk Anyuval. Ő hagyományos alapanyagokból, én meg nagyon nem. ;) Lesz diabetikus mézes is méz nélkül (igen tudom...de a méz nagyon hizlal :P), lesz túrópogácsa és valami kókuszos süti és még lehet valami kekszféle is. Ajándékokkal elvileg jól állok, mindent a neten rendeztem le, remélem minden meg is érkezik időben. Marci ajándéka sem nagyon bonyolult láttam szuper játékokat, amik igazán nekivalók lennének, bár megkérdőjelezem, hogy van-e neki ezekre szüksége amikor a mostanság a hangfal ütögetése az egyik kedvenc játéka. :)

szabadnap

A. és Manó ma adtak nekem egy szabadnapot, de ennek ellenére halkan megy a tv, csak settenkedek a lakásban, minden külső zajra összerezzenek, hogy "jajj csak a gyerek fel ne ébredjen!" és állandóan a sírását hallom, meg keresem a szőnyegen merre kotor épp. Jó ez a szabadnap, csak...

lemerült az elem

Nem tudom mi van most velem, de nem látok, nem hallok olyan fáradt vagyok. Fáradtabb, mint mikor Marci hazakerült a kórházból és állandó készenlét volt éjszaka. Persze a készenlét most is megvan, mert a legkisebb Ugrifüles most is szinte 3 óránként kel. :S Teljesen tanácstalan vagyok mit lehetne tenni ellene. És nem elég, hogy felébred még éhes is. És nem, nem éri be teával. Nem lehet átverni. A védőnő azt mondta semmiképp ne kapjon már éjszaka enni. Ok, hogyne. Inkább nem próbálom ki, milyen egy éhes, ordító gyerekkel fent lenni egész éjszaka.  Így marad a tápkeverés fél kézzel, mert a másik kezemben őméltósága trónol, ugyanis letenni se lehet, mert különben az egész lépcsőházat felordítja. Na de visszatérve hozzám. Ma pl. képes voltam majdnem állva elaludni. Az uszodában nem vettem észre, hogy a pénztáros a helyén ül és csak bambultam, amíg meg nem kérdezte, hogy mire várok? :D Azon csodálkozom, hogy úszás közben nem aludtam el. :D Aztán Marcin túl biztos ez a "remek", szuttyos időjárás is megteszi a maga hatását. A heti egyszeri napsütés nekem marha kevés. Úgyhogy most megint úszás, gyümölcszabálás és reménykedem, hogy jobb lesz.

olvasás

Nagyon hiányzik. Nagyon. Olvasok én, csak egy könyvet nem 3 napig, hanem 3 hónapig. :D

tél: érvek és ellenérvek

Szeretem, mert a számomra legszebb ünnep télen  van. Szeretem, mert a havas tájnál nincs szebb. Szeretem, mert a fiam is télen született. Szeretem, mert be lehet kucózni egy teával. Szeretem, mert lehet fahéjasnarancsos olajat  párologtatni.

Nem szeretem, mert utálom a hideget. Nem szeretem, mert jégfóbiám van. Nem szeretem, mert vége a nagy babakocsis sétáknak. Nem szeretem, mert be vagyunk hónapokra zárva a lakásba. Nem szeretem, mert reggel és este is sötét van. Nem szeretem, mert utálom a sok ruhát magamon (bár lássuk be annak is meg vannak a maga előnyei. :P).

:(

Köd előttem, köd utánam,

valahol az éjszakában

rohanok a fátyolból szőtt utakon.

Mama, kérlek, vigyázz még rám,

előttem hosszú út áll,

te tudod, honnan jött és hova tart.

Már ismered a végtelent,

szférák zenéje dalol neked,

és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,

az idő tengerén várnak rád a csillagok.

Szállj a messzeség felé,

hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.

Vár az éj, mely könnyű álmot ád,

te legyél, ki új mesét talál.

Köd előttem, köd utánam,

rohanok az éjszakában,

emléked kísér most az utamon.

Odafönn már semmi sem véges,

meséld el az új meséket,

ha az álom engem is örökre betakar.

Már ismered a végtelent,

szférák zenéje dalol neked,

és tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,

az idő tengerén várnak rád a csillagok.

Szállj a messzeség felé,

hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.

Vár az éj, mely könnyű álmot ád,

te legyél, ki új mesét talál

nekem

majd.

Szállj, angyalszárnyakon,

az idő tengerén várnak rád a csillagok.

Szállj a messzeség felé,

hol véget ér a gond, elmúlik a fádalom.

Vár az éj, mely könnyű álmot ád,

te legyél, ki új mesét talál

nekem

majd

talán...

merengő

Emlékszem 3 éve advent idején ugyanígy bambultam ki az ablakon, és azon gondolkodtam nekem mindennél jobban kell egy gyerek. Pedig aztán akkor a legfontosabb dolog, mégpedig egy potenciális apajelölt hiányzott az életemből, egészen pontosan válófélben voltam és az életem (akkor azt hittem) romokban hevert.
Most pedig itt kotor ez a kis gombóc a szőnyegen, az enyém, a miénk, a gyerekünk. És én mindennél jobban szeretem... :)

unalmas

Unom, hogy G pont még mindig rajtunk lovagol. Feleség 1-en és 2-őn. Azt még mindig nem tudom melyik vagyok én, tulajdonképpen nem is érdekes. :D Az annál inkább, hogy hiába ismeri A-t kb. 10 éve, egyáltalán nem ismeri. Nem ismeri, mert ha ismerné, akkor nem gondolná azt, hogy őt bármitől/bárkitől el lehet tiltani. De ő még mindig azt gondolja, hogy én tiltom (tiltom, értitek hahahaha!) a férjemet tőle. Eszem ágában sincs. A. azzal és akkor találkozik, akivel és amikor akar. Ahogy én is. Az más kérdés, hogy nem mindig ugyanazokkal akarunk találkozni, nem mindig ugyanazokra az emberekre vagyunk kíváncsiak. De szerintem ez is teljesen normális. Ebben az esetben pedig csupán arról van szó, hogy A. már egy kicsit más életet él. Más célokkal, más tervekkel. Neki már nem poén a moziban pálinkázni, vagy minden szombaton picsarészegre inni magát. Ami jó volt még 5 éve, az nem biztos, hogy most is jó, ugyanis 10 hónappal ezelőtt gyökeresen megváltozott az életünk. Aztán ezt van aki felfogja, és van aki nem. Nos azokkal, akik nem, én nem is akarok érdemben foglalkozni, de ez nem azt jelenti, hogy A-nak sem lehet. :)

védőnő

Továbbra sem értem a funkcióját. Azon túl, hogy feljön és megkérdezi van-e kérdésem, és nekem sosincs (vannak jobb forrásaim) más soha nem történik. De azért itt ül majd' egy órát, volt hogy lemeózta hogy teszem tisztába a gyereket és ehhez hasonlók. Mondjuk arról sikerült leszoktatni, hogy csak úgy idelöttyenjen, most már legalább időpontot egyeztet.