2010. szeptember 30., csütörtök

2010. szeptember 29., szerda

Apával

2010. szeptember 28., kedd

A régi ház körül

2010. szeptember 27., hétfő

Hogyan vártalak?

barátság

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? (...) Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell.
 (Hamvas Béla)


2010. szeptember 26., vasárnap

hétvégén alkottam



holnap..

2010. szeptember 25., szombat

„Megszelídül az ember, ha gyereke születik. Rájössz, hogy nem halhatsz meg. Élned kell a miatt a kicsi valami miatt, amit létrehoztál. Ugyanakkor semmi sem döbbent rá jobban a halandóságodra, mint az, ha gyereked születik. A jövőt ő jelenti, nem te. És megérted – ilyenkor érted meg igazán –, hogy az életed véges. Az élet túszul ejtett. Nem halhatsz meg, ugyanakkor tudod, hogy meg fogsz halni.”
(Tony Parsons)

2010. szeptember 24., péntek

"Nagyon sokszor elmondtam már: a gyermekek nem olyanok, mint egy váza, amibe belerakom a virágot, és úgy rendezem, ahogy én akarom."
/Böjte Csaba/

2010. szeptember 23., csütörtök

álszentek

Álszentek és kaméleonok mindenhol vannak, igen itt a blogon is. Voltak olyan emberek, akikben maximálisan megbíztam, akik szinte mindent tudtak rólam. Kár volt ennyire bízni. Ez nem olyan rég lett világos a számomra. Csalódás, persze hogy az, de levontam most is a megfelelő következtetéseket és megtettem a szükséges lépéseket! ;)




Dr. Csernus Imre Bevállalja? című kötetében tíz beszélgetés lelhető fel, a doktor gondolataival kísérve. Minden beszélgetés előtt van egy röpke idézet: egy-egy szabály, amit érdemes lehet követnünk. Nézzük egyben!



  1. Aki tudja, hogy mit kellene tennie, de valamiért mégsem teszi, az tudatosan köpi szembe magát. Ennél jobban pedig nem alázhatja meg magát senki. Önmaga előtt.



  2. Tanuld meg elengedni a múlt szerelmeit, szeretteit! És tanuld meg tiszteletben tartani az ő döntésüket! Mert ami nincs, az fájhat, de attól még nem lesz...



  3. Tartsd tiszteletben a saját érési idődet! A türelmetlen ember önmagát erőszakolja meg, amikor sietteti sorsát. Ezzel magában hordozza az örök elégedetlenséget.



  4. A gondjaidért soha nem más, mindig te magad vagy felelős. Tanuld meg vállalni a következményeket a tetteid után, és nem másban keresni hibáid okát!



  5. Az önző ember először környezetét, majd önmagát teszi tönkre. Ide vezet az önzőség. Miért teszed mással azt, amit magadnak nem kívánsz?



  6. Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket.



  7. Másra támaszkodni mindig veszélyes. Igaz, sokszor ez a könnyebbnek látszó út. De a támaszték eldőlhet. Tudod mit? Támaszkodj magadra!



  8. Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd.



  9. A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért küzd, hogy lehess büszke is magadra!



  10. A gyengeség valójában gyávaság. A gyáva embert pedig fölemészti az állandó megfelelni vágyás. Így hogyan valósíthatod meg önmagad?

2010. szeptember 22., szerda

"S mert vándor vagy, minden nap tovább kell menned az úton, amely egyetlen célod, tehát lelked (...) megismerése felé vezet. Nem könnyű ez. (...) Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához, lelked (...) megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy."
(Márai)

2010. szeptember 19., vasárnap

Emlékeztek még..

Anne-re (szigorúan E-vel!!!) a Zöld Oromból? Na én tegnap este vele múlattam az időt, és olyan jó volt egy kicsit újra kislánynak lenni!! :)
Ha Ti is akartok nosztalgiázni, akkor KATT IDE! :)


2010. szeptember 18., szombat

anya-fia este

A. elment megbeszélni a dolgokat Gé Ponttal Kecskemétre (igen, elengedtem!! :D :P), így ma estére kettesben maradtam a kisfiammal és csaptunk egy jó kis anya-fia estét. A délutáni hiszti után annyira kidőlt a drágám, hogy úgy kellett felpuszilnom az esti fürdetéshez és a vacsihoz. Miközben etettem érzelgős dalokat hallgattam és vagy százszor elmondtam neki mennyire szeretem! :) Azután jött egy jó kis pancsi, annyira ellazult a a kádban, hogy szinte úgy kellett felráznom, hogy akkor irány az ágy. :)
Én pedig most megnézek egy jó kis romantikus filmet (vagy kettőt), és aztán nekem is pizsiosztás! Na ilyen egy anya-fia este minálunk! :D

még az előzőhöz

Akkor volt még jó, amikor a teljes arctalanság homályában blogoltam. Írtam, reagáltak (mert a blog lényege a komment is sztem), de senki nem tudta kinek reagál így bátran írhattam, amit akartam. De ennek réges-régen vége szakadt. Most már minden egyes bejegyzésem jól átgondolt, megformált post, arról nem is beszélve, hogy akármiről nem írhatok. Magánblog? Minek? Akkor már inkább egy kockás füzet.

nem szeretek

Nem szeretek itt. Utálom, hogy megint valakik miatt be kellett zárnom, hogy el kellett jönnöm a kis fészkemből. Itt se jó, de már ott se jó... :s

2010. szeptember 17., péntek

Elvonási tünetek

A Grace klinika 6. évada úgy érzem soha nem ér ide... :(


képtelen leállni :)

Aki miatt délebbre költöztettem a blogomat nem bírja abbahagyni, egyszerűen képtelen rá. :)
Tegnap egy igen szellemes postot  (katt) sikerült megalkotnia. Szerintem az ilyen embernek, akinek ennyire jó a fantáziája regényt kellene írnia... ;)

2010. szeptember 16., csütörtök

elköltöztem ide:

én nem tudom...

...más hogy csinálja gyerek mellett, de én képtelen vagyok utolérni magam. Ugye adott egy 7 hónapos gyerek, aki bizony igényli az édesanyja közelségét, napi több órában, legalábbis én nem vagyok az a típus, aki leteszi és órákig otthagyja. Persze van, hogy egyedül játszik, de sokat vele vagyok én is. Aztán adott egy férj, egy három szobás lakás, adott a diétám, ami miatt mostanában főzök és sütök, adott a heti három mozgás. Na és persze ezek mellett a bevásárlás, mosás, vasalás és társai. A 24 óra nekem jelenleg kevés, pedig szerintem jó az időbeosztásom és mégis nagyon-nagyon kevés.

2010. szeptember 15., szerda

tiszta lap

Szóval akkor folytatása következik itt. :)

2010. szeptember 14., kedd

jó így nekem

Azt hiszem semmi szükségem arra, hogy olyan emberek olvassanak, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy ki vagyok, milyen vagyok, mit miért csinálok, de jogot formálnak arra, hogy kőkeményen beszóljanak nekem, ráadásul olyan post kapcsán, ami még véletlenül sem érintette őket. Aztán még jogot formál arra is, hogy levélben kifejtse mekkora egy szemét vagyok, hogy A-t én rákényszerítettem arra, hogy költözzön el a szüleitől, hogy rákényszerítettem arra, hogy ne tartsa velük a kapcsolatot(?), hogy ne hívja meg őket az esküvőnkre, és hogy én nem engedem, hogy találkozzon a barátaival. Igen én pont ilyen nő vagyok, aki revolvert tart A. fejéhez, és ezeket a dolgokat kikényszeríti belőle! A. pedig pont olyan férfi, aki ilyen dolgokban így döntene... :D:D:D Istenem mindig mondtam, hogy nagy az isten állatkertje és kurva alacsony a kerítés! :D

2010. szeptember 13., hétfő

kiakad

Szombaton vacsorára voltunk hivatalosak. A. a kedvenc kínai éttermünk szakácsával nagyon jóban lett, és ők hívtak el minket. Be volt harangozva a félangolos kacsamell, libamáj ehhez valami erdei gombás köret vagymi. Na ehhez képest este hétkor a vacsora helyett egy félig részeg szakács várt minket. Fél kilenckor vacsora még sehol, akkor már szóltam, hogy talán én már ennék, mert dél óta nem ettem. Na akkor elindult a konyhába, közben majdnem rámborította a kólát, majdnem feldöntött egy gardróbszekrényt. :o Mondanom sem kell, hogy akkor már nem félrészeg volt, hanem totálkáros. A vacsora is "remek" lett. Nyers kacsamell, krumplisaláta sült hagymával és legalább fél liter olajjal a tetején. Nem vagyok finnyás, de azért a nyers húsért nem vagyok oda.
A barátnőjével hoztuk helyre az egészet, amennyire lehetett és úgy tudtunk megvacsorázni. Hármasban, mert addigra sztárszakácsunk már nem is tudott magáról. Én nagyon-nagyon kiakadtam, és ezek után nem gondolnám, hogy viszonoznom kellene a meghívásukat.

2010. szeptember 10., péntek

Ne nézzenek nyúlnak!

Ha nehezen is, de szakítok időt olvasásra M. mellett. Nem egyszerű, mert vagy késő este, vagy hajnalban olvasok, akkor meg az álmosságtól nem haladok olyan jól egy-egy könyvvel. Az Alexandra hatalmas akcióját mi sem hagyhattuk ki, fogalmam sincs mennyi könyvet vettünk, úgyhogy olvasnivalóban egyáltalán nincs hiány. Ebben az akcióban vettük meg a Ne nézzenek nyúlnak c. naplóregényszerűséget, ami egy szingli anyuka mindennapjait írja le- nos hogy is fogalmazzak-kicsit egyszerűen. Nem inkább azt mondom, hogy nagyon-nagyon egyszerűen. :S A téma jó volt, amihez az írónő (?) nyúlt, 30-as csinos anyuka hogyan kezd új életet egy 10 éves kapcsolat után  az óvodáskorú kislányával?! De a stílus, a megfogalmazás leginkább egy általános iskolás kislány naplójára emlékeztetett. Azért egy-két jó poén volt benne, és csak azért olvastam végig, hogy megtudjam mi is lesz a főhős Novák Zsuzsi sorsa. Kisgyerekes anyukáknak azért ajánlom, mert nem tornáztatja meg túlságosan az agyat, ezáltal remekül kikapcsol. :)

környezetbarát háztartás

Elkezdtem nemcsak a testem, hanem a lakást is megszabadítani a káros dolgoktól. Miután nem vagyok a pénztárcám ellensége, először mindent szépen kifogyasztok, aztán jöhet a teljes csere. Az első lépést már megtettem, a színes ruhákhoz már beszereztem fél kg mosódiót, aztán szép fokozatosan jöhet a többi is. :)

2010. szeptember 8., szerda

Nosztalgia-2010 nyár




Nagyobb méretért KATT a képre! :)
/Sajnos van ami/aki lemaradt a montázsról fénykép híjján. :(/

2010. szeptember 6., hétfő

ez van... :(

Ma kikerült a bejárati ajtóra, az ablakokra és a dohányzóasztalra, sőt ide a blogomra is az őszi dekoráció. :( Sajnos nagyon is aktuális...

2010. szeptember 1., szerda

hm

Amikor az ember lánya, már majdnem olyan keltcsodákat süt mint anno a mamája, gondolomszerint főz, és elhatározza, hogy ő márpedig szilvalekvárt főz -még ha kenyérsütőben is- akkor jön rá, hogy bizony öregszik.