

Aztán ezek a pillanatok elmúlnak, és nagyon örülök annak, amilyen vagyok. :)
Te kinek a bőrébe bújnál néha szívesen? :)






2. találkozásunk
Tony Parsonstól az Egyetlen szerelmem című könyvében találtam erre, mindkettőnket szíven ütött...nem véletlenül!
"Általában így indul. Ránézel valakire, akivel korábban még sohasem találkoztál, és felismered. Ez minden. Egyszerűen csak felismered. Aztán elkezdődik valami."
Igen nálunk is elkezdődött valami, már tavaly július 21-én...
Öten mentünk ki a strandra. Kedveske és párja Csaba, Csaba barátja (Nyuszka) és a párja (most már expárja ), no meg én...Elvoltunk, nagyon szimpatikus volt a pár is, a lánytagja is..sokat dumáltunk..nem mellékesen a törölközőm egyből Nyuszka mellett landolt, pedig előtte még soha sem találkoztunk. Szóval elvoltunk. Aztán délután már észrevettem, hogy Nyuszka talán a kelletténél többet felejti rajtam a szemét, hogy a kelletténél kevesebbet foglalkozik azzal a nővel, aki a párja..de akkor még nem is tudatosodott bennem semmi. Aztán este ötösben mentünk vacsorázni..velem szembe ült le, egész este szinte nekem beszélt..imádtam már akkor is a humorát, a határozottságát, a férfias megjelenését...akkor már éreztem, hogy igen Ő kell(ene) nekem...de nem voltam soha az a típus, aki belekavarjon más kapcsolatába...így lenyugodtam és valahogy feledésbe is merült az egész. Azaz nem teljesen igaz ez, mert Kedveskétől mindig megkérdeztem, hogy van Nyuszka, mi van velük? És, amikor a válasz decemberben az volt, hogy szétmentek...úgy éreztem, magam, mint akit leforráztak..mert akkor már én voltam kapcsolatban...így megint nem történt semmi. Mint kiderült Nyuszka is folyamatosan kérdezősködött rólam, tehát ő is képben volt...aztán amikor a remek párkapcsolatomnak véget vetettem, első dolgom az volt, hogy megnézzem iwiwen egyedülálló-e még? Az volt. Gyors üzenetváltás, telefonok, pénteken randi...szombattól meg már együtt élünk....
Szóval ez a mi kis történetünk...hogy mi a tanulság? Az, hogy megéri várni, megéri váltani, megéri kezdeményezni....
(2008.november 10.)



Joanne Harris: Szent bolondok, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Sok ilyen van, de legutóbb Tony Parsons: Egyetlen szerelmem
"De ha hiszel benne, hogy ráismerhetsz valakire, akivel korábban sosem találkoztál, ha hiszel benne, hogy számodra csak egyvalaki létezik a világon, ha hiszel benne, hogy csak egyetlen emberi lényt szerethetsz szerelemmel, igaz szerelemmel, egy életen át – márpedig én mindezekben hiszek –, akkor mindenből az következik, hogy nincs értelme „holnap is nap lesz” és hasonló baromságokkal áltatni magad.Valamelyik Stephen King könyv volt, már nem emlékszem a címére!
Amikor van időm, és ahol van időm...
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
9. És hanyadik oldalon jársz?
40.
10. Rajta hagyod a "kezed nyomát" a könyvön (belefirkálsz, véletlenül leeszed, leöntöd, egyéb barbárság)?
Igyekszem vigyázni a könyvekre.
11. Befolyásol a könyv borítója és/vagy címe, hogy elolvasod-e az adott könyvet?
Általában nem, inkább egy könyvajánló befolyásol.
12. És az oldalszám?
Az meg pláne nem! :)
Tinikoromban szokásom volt, ma már természetesen nem! :)
15. Ért könyvekkel kapcsolatos baleset?
16. Eladod-ajándékozod a könyveidet, vagy mániákusan ragaszkodsz hozzájuk, akkor is, ha nem tetszik?
Általában megőrzöm.
17. Még a budiba is magaddal viszed az aktuális olvasmányt, vagy csak otthon olvasol, esetleg más meghatározott helyen?
Általában otthon olvasok, vagy ha tömegközlekedem! :)
18. Tényleg, olvasol a mosdóban?
Ritkán.


Nem tudom, hogy milyen érzés, de legutolsó földi inkarnációd során nő voltál. Valahol a mai Közép-Anglia területén születtél Krisztus után 1375 környékén. Ami a foglalkozásodat illeti, matróz, cipész lehettél. (huhhh)
Előző éned valami ilyesmi lehetett: Az ilyen emberek mindenben benne vannak, ami új. Szeretted a változásokat, küldönösen a művészetben zenében, konyhaművészetben. /ez nagyon igaz most is. :)/
Akkori életedből egy feladat maradt rád, amit most el kell végezned. A világ tele van beteg és magányos emberekkel. Segíts azokon, akiknek kevesebb jutott mint neked. (igyekszem)