...kurvára nem egyszerű. Először is két ajtón kell kiverekedni magam a lépcsőházból, amik mázsás súlyúak, és ha rád, vagy a kocsira csukódnak, akkor jól megnézheted magad. Miután sikeresen kijutottam a lépcsőházból egy rohadt meredek lejáró van a bicajoknak és a babakocsiknak csinálva. És egy közel négy kilós gyerekkel a kocsit ott leengedni embert próbáló feladat, még A-nak is. Aztán következnek a további kihívások: a járdák. Hepehupás, betört, púpos beton van a legtöbb ház előtt, amin keresztültolni a gyereket nem túl szerencsés, mert még a sz@rt is kirázza belőle, mondjuk ez a székrekedését tekintve nem is olyan nagy baj. :D A következő probléma, bejutni az üzletekbe. Általában kettő lépcső vezet a boltokba, de van olyan is ahol egy egész lépcsősoron kellene felmenni. Most látom csak, hogy az akadálymentesítés mennyire fontos (lenne). Na mindegy mindezek ellenére rendületlenül megyek mindenhova Marcival, csak most a vásárlások és a gyaloglás már kétszer annyi időt vesz igénybe, mint anno.
4 beszólás:
Hát nálunk is a legtöbb lejáró olyan meredek, hogy ember legyen a talpán, aki azon fel és leverekszi magát. Megcsinálták, hogy ne legyen morgás, de csak több lett, mert használhatatlanok.
Többek között ezért is hanyagolom a babakocsis sétát. Inkább rövidebb távon lassan, úgy , hogy a gyerek mellettem sétál. Csak ha valami nagyobb vásárolni való van, akkor megyek azzal. De ugye amíg a csöppség csak négy kilós ez nehezen kivitelezhető. Kitartás Pipacsom! :-)
Én azt várom, amikor veled beszélgetve, szép napsütésben együtt toljuk Marci babát...puszi nektek! :)
Mimoooo: van, hogy most se zavarja, engem jobban. :)
Csapos: na ja, én ezt még nem tudom kivitelezni! :D
Kedveske: nyáron lesz rá bőven alkalmunk! :)
Béb: a gerince miatt még nem lehet.
Megjegyzés küldése