nem, nem és nem

Nem hittem a szememnek ma a híradó alatt. Tavaly decemberben egy kismama meghalt terhességi mérgezés miatt, mert NEM ismerték fel a tüneteket.Hogyhogy nem??? Amikor az egyik legveszélyesebb terhességi szövődményről van szó, és a tünetei is elég egyértelműek. Még saját magamnak is tudtam anno diagnosztizálni, hogy qrva nagy a baj.
A kisfia életben maradt.  Együtt feküdt Marcimmal a koraszülött intenzíven Szegeden. A nagyszülőket ismertük fel, sokszor összefutottunk egy-egy látogatás alkalmával. Akkor sem akarom elhinni, hogy ez megtörténhetett. Amikor pedig arról beszéltek a riportban, hogy az asszony nagyon fájlalta a gyomrát és mégsem léptek semmit, megmondom őszintén zokogásban törtem ki, hiszen én éppen így jártam a császármetszés előtti éjjel, amikor már a májam kezdte felmondani a szolgálatot. Én is azt hittem, hogy a gyomrom fáj, pedig... Nálam időben lépett az orvosom, és ma szembesültem vele, mi lett volna, ha nem így történik.
A kisfiú édes kis tünemény, ici-pici még mindig, legalábbis a tévében úgy láttam, és egy ilyen banális tévedés miatt anya nélkül kell felnőnie. :(
Még mindig nem térek magamhoz, és még mindig nem akarom elhinni, hogy ez megtörténhetett... :(