unalmas

Unom, hogy G pont még mindig rajtunk lovagol. Feleség 1-en és 2-őn. Azt még mindig nem tudom melyik vagyok én, tulajdonképpen nem is érdekes. :D Az annál inkább, hogy hiába ismeri A-t kb. 10 éve, egyáltalán nem ismeri. Nem ismeri, mert ha ismerné, akkor nem gondolná azt, hogy őt bármitől/bárkitől el lehet tiltani. De ő még mindig azt gondolja, hogy én tiltom (tiltom, értitek hahahaha!) a férjemet tőle. Eszem ágában sincs. A. azzal és akkor találkozik, akivel és amikor akar. Ahogy én is. Az más kérdés, hogy nem mindig ugyanazokkal akarunk találkozni, nem mindig ugyanazokra az emberekre vagyunk kíváncsiak. De szerintem ez is teljesen normális. Ebben az esetben pedig csupán arról van szó, hogy A. már egy kicsit más életet él. Más célokkal, más tervekkel. Neki már nem poén a moziban pálinkázni, vagy minden szombaton picsarészegre inni magát. Ami jó volt még 5 éve, az nem biztos, hogy most is jó, ugyanis 10 hónappal ezelőtt gyökeresen megváltozott az életünk. Aztán ezt van aki felfogja, és van aki nem. Nos azokkal, akik nem, én nem is akarok érdemben foglalkozni, de ez nem azt jelenti, hogy A-nak sem lehet. :)