Az evésről
-
Ábel kb. másfél hónapja csak minimális tápszert eszik. Egyszer totál
kiborultam és már kezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne végre, ha
tápszeres lenne, n...
11 éve
2011. január 3., hétfő
eljött a január...
...és vele együtt az emlékek is egyre erősebben támadnak. Bár csak a hónap végén kerültem be a kórházba, mégis ez a hónap nekem a toxémiát, a lábdagadást, és a koraszüléstől való rettegést jelképezi. Nem tudom lesz-e ez valaha másképp, nem tudom tompulnak-e majd a még mindig bennem rejlő érzések. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogyha ránézek a fiamra, csak az jut eszembe, hogy megérte és érte még egyszer végigcsinálnám. Senki másért. Csak érte. Egy második gyerekért sem. És ez végleges.
12 beszólás:
Reméljük elmúlnak a rossz emlékek majd...
Gondolom, ezt soha nem fogod igazán elfelejteni, de a rossz emlékek évről évre halványulnak.
És ez azt jelenti, hogy végleges a döntés, Marci egyke marad?
teide
Ha már megszülted, miért kell még azon lovagolni, hogy csak érte és senki másért..
Persze, hogy végigcsináltad és felejtsd el a körülményeket.
Csibém: elmúlni nem fognak, csak halványodnak. :)
Teide: igen, végleges.
Kedves Névtelen: Köszönöm az igazán építő jellegű hozzászólásodat. :) Először is azon lovagolok a saját blogomban, amin akarok. :) Másodszor fingod nincs (legalábbis gondolom, hogy nincs) hogy milyen három hetet csináltam végig, és az azt követő időszakról sem.
De képzeld el nagyon is van fingom róla, csak én rosszabbul jártam, mint Ti.
Természetesen azon lovagolsz amin akarsz, én csak javaslom, hogy felejtsd el a rossz emlékeket.
Csak egyet nem értek. Mindezt miért ilyen stílusban kell? Eh' Mindegy is...
Vannak dolgok amiket igen is nem lehet elfelejteni...ha minden rosszat el lehetne felejeteni, akkor nem járna ma a népesség vele pszichológushoz, kineziológushoz, természetgyógyászhoz vagy jóshoz vagy akármihez.
Ha valami csoda folytán mégis lenne még babád, akkor érte pontosan ugyanígy végigcsinálnád. ;) Csak ezt most nem érzed, mert ami/aki nincs, ahhoz nem ragaszkodunk, azt nem szeretjük, és főleg összehasonlíthatatlan a már meglévővel.
Ettől függetlenül természetesen mindenki annyi gyereket vállal, amennyit jónak lát. Ha ti egyet, akkor egyet, és ez így van rendjén. Senkinek nem tartoztok magyarázattal.
Anouchka: egyetértünk. :)
Lepkevár: ez így van, csak van aki nem érti meg és pálcát tör. Mondjuk nem érdekel, úgyhogy csak nyugodtan ítélkezzen bárki. Mindenki azt csinál az életével, amit akar. :)
Én egykeként nőttem fel,és tudtam, hogy az enyémeknek nem szerzem meg ezt az "örömöt". :)
Tehát eldöntöttem, hogy 2, vagy 3.
Saját döntés volt,mint ahogy a későbbiekben az is, hogy maradnak kettesben.
Nincs ezzel semmi gond, az ember határozatképes arról, hogy mit akar. Ha a társa is elfogadja, akkor dupla öröm.
Az emlékek pedig majd simulnak, enyhülnek, de soha nem felejthetők.
A lelked úgy is tudja, hogy hogyan jó Neked - Nektek.:)
Csi: egyetértünk! :)
Gabrilla: sztem is!:)
Megjegyzés küldése