áthoz

Két írást átmentek a régi blogról, csak azért, hogy itt is meglegyenek! :)

1. érzés

Megmagyarázhatatlan, leírhatatlan..és nem tudom jól megfogalmazni. Az biztos, hogy így 30 felé elmondhatom, hogy volt dolgom pár (jópár) férfival. Voltak kapcsolatok, voltak kapcsolatoknak nevezett valamik, persze voltak ágykapcsolatok, volt házasság és válás..szóval volt itt már sokminden, azt hiszem kár lenne elkezdenem a számolgatást. Persze a súlypontok megvannak..no mindegy nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy olyan mintha ezek teljesen elevesztek volna a múlt sötét homályába, tudom, hogy voltak, de már emlékezni sem tudok, nem is megy..mintha minden csak most kezdődött volna három hete..mintha a múlt csak arra lett volna jó, hogy valahogy elüssem az időt, eddig a találkozásig..
(2008. május 6.)

2. találkozásunk

Tony Parsonstól az Egyetlen szerelmem című könyvében találtam erre, mindkettőnket szíven ütött...nem véletlenül!

"Általában így indul. Ránézel valakire, akivel korábban még sohasem találkoztál, és felismered. Ez minden. Egyszerűen csak felismered. Aztán elkezdődik valami."

Igen nálunk is elkezdődött valami, már tavaly július 21-én...

Öten mentünk ki a strandra. Kedveske és párja Csaba, Csaba barátja (Nyuszka) és a párja (most már expárja ), no meg én...Elvoltunk, nagyon szimpatikus volt a pár is, a lánytagja is..sokat dumáltunk..nem mellékesen a törölközőm egyből Nyuszka mellett landolt, pedig előtte még soha sem találkoztunk. Szóval elvoltunk. Aztán délután már észrevettem, hogy Nyuszka talán a kelletténél többet felejti rajtam a szemét, hogy a kelletténél kevesebbet foglalkozik azzal a nővel, aki a párja..de akkor még nem is tudatosodott bennem semmi. Aztán este ötösben mentünk vacsorázni..velem szembe ült le, egész este szinte nekem beszélt..imádtam már akkor is a humorát, a határozottságát, a férfias megjelenését...akkor már éreztem, hogy igen Ő kell(ene) nekem...de nem voltam soha az a típus, aki belekavarjon más kapcsolatába...így lenyugodtam és valahogy feledésbe is merült az egész. Azaz nem teljesen igaz ez, mert Kedveskétől mindig megkérdeztem, hogy van Nyuszka, mi van velük? És, amikor a válasz decemberben az volt, hogy szétmentek...úgy éreztem, magam, mint akit leforráztak..mert akkor már én voltam kapcsolatban...így megint nem történt semmi. Mint kiderült Nyuszka is folyamatosan kérdezősködött rólam, tehát ő is képben volt...aztán amikor a remek párkapcsolatomnak véget vetettem, első dolgom az volt, hogy megnézzem iwiwen egyedülálló-e még? Az volt. Gyors üzenetváltás, telefonok, pénteken randi...szombattól meg már együtt élünk....

Szóval ez a mi kis történetünk...hogy mi a tanulság? Az, hogy megéri várni, megéri váltani, megéri kezdeményezni....

(2008.november 10.)