puffog-durrog

Diplomás emberek között dolgozom és már sokadszorra bizonyosodok meg arról, hogy bizony diplomával nem osztanak sem észt, sem intelligenciát.

- A kedves kollegák elvárják, hogy a diák köszönjön, de hogy őőőő egy takarítónőnek esetleg odaböffentsen egy "jónapotot", az sajnos legtöbbször felejtős. De egymás között sem mindig divat a köszönés.
- A diákkal ordibálnak, hogy a székét maga után rakja fel a padra, de a kedves kollega a tőlem kölcsönkért széket baffa visszahozni, cipelhetem én. (Ja és azért kérték kölcsön, hogy értekezleten ne kelljen az első sorban ülni, eszem megáll komolyan! Az első sorokban meg üresen maradtak az előre bepakolt székek. Nem tudom mitől tartanak, a főnökeim nem kannibálok.)
- A tanári wécékről nem beszélnék inkább, pláne így ebéd előtt nem.
- Az, hogy megkérjük a másikat valamire, az sem divat, leginkább a kész tényekkel szembesülök mindig. :)