tömegközleked

Még egy éve is naponta ingáztam a szülővárosom és a hírös város között. És míg az ingázást megszokni sosem tudtam, csak elfogadni, a nemingázást nemhogy megszokni tudtam,hanem imádom! :) Nyuszkámnak köszönhetően, általában sikerül autóval lemenni, ha intéznivalóm akad, vagy ha a szüleimet látogatjuk meg. Ma sem volt ez másképp, lefelé autóval mentünk, vissza azonban már busszal kellett jönnöm, és meg kellett állapítsam a dolgok semmit nem változtak.
1. a busz teli volt nyugdíjasokkal, akik az ablak mellett a táskájukat ültették, ők meg vígan elvoltak a másik széken, ergo rögtön két helyet foglaltak. (Ha véleltlenül meg akarnád őket kérdezni, hogy szabad-e a hely, hirtelen mély álomba merülnek. :P)
2. ugyanezek a nyugdíjas mamák és papák folyamatosan varázsolták elő a különböző kajákat (pl.: fasírt, kolbis szenyó, kifejezetten fűtött, levegőtlen buszra való eledelek..BROÁFF!) a nejlonzacsikból, amiknek tartalma végtelennel egyenlőnek tűnik.
3. férfiak, akik vígan elnézték az álldogáló nőket, nyilván a női emancipáció lelkes hívei
4. kamaszok, akik bömböltetették a számomra hallgathatatlan zenét
5. buszsöfőr, aki természetesen a visszapillantóból csevegett az aktuális macával, így átlagsebességünk kb. elérte az ötvenet.

Na az ilyen, és ehhez hasonló szösszenetek miatt nem tudtam soha megszokni a tömegközlekedést. :S