Amikor összeköltöztem Nyuszkával, jó darabig nem főztem. A fene sem tudja, hogy miért nem, hiszen mindig is imádtam főzni és állítólag tudok is. Talán eleinte az is visszatartott, hogy nem tudtam ő mennyire bírná az én dijjétás és reformalkotásaimat. :P
Aztán meguntam a rendelt kajákat, konkrétan már rosszul voltam tőlük, akkor döntöttem úgy, hogy nemcsak szombatonként, hanem hétköznap is főzni fogok. Feltöltöttem a szekrényeket alapanyagokkal (rozsliszt, teljes kiőrlésű búzaliszt, gyümölcscukor stb. ) és azóta már odáig fajultak a dolgok, hogy a kenyeret is otthon sütöm, nem a boltban vesszük. :)
És mit ne mondjak a fogadtatás várakozáson felüli! :D
Idézem:
"Te a háziasszonyok felső tízezrébe tartozol..."
"Ebben a pizzában nincs is fehérliszt? (Nincs.) Ó, pedig nagyon jó!"
"Annyira jó, hogy már kenyeret sem kell vennünk."
És mindezeket egy szakács mondja nekem. Szóval büszke vagyok, minek is tagadjam? :D
9 beszólás:
Jogosan is vagy büszke! Grat, nem mindenki csinálná ezt. :) :*
(Pl ha majd egyszer én is háziasszony leszek, akkor nem tudom hogy fog menni az elején. Szeretek sütni főzni most is, de akkor is... ;) )
Én meg hallgatom/olvasom esténként... "Pill. kész a tk kenyerem" stb. :-D Hehe! És virtuálisan kapok is belőle! Még melegen! Bibibííí!
Még szép, hogy büszke lehetsz! *ő is büszke rád* :D
Recepteket, recepteket!! :D
Ügyes vagy, gratula:-)))...aztán nekem vigyázni a villanyszámlával:-)))
be kell tankoljak tklisztbol asszem :)
ügyi vagy - a pasikhoz a gyomrukon keresztül vezet a legrövidebb út :) persze csak az után, ha máshogy már jóllaktak :)
Gratu!! És csak így tovább:) Főzz még sok sok finomat!! :))
kösz csajok! :D:D
Megjegyzés küldése