Tegnap Életemmel együtt dolgoztunk délután. Azaz ő dolgozott én meg asszisztáltam, figyeltem és nagyon szomorú lettem.
Láttam félig bedőlt kerítéseket; romos házból kibicegő egyfogú nénit; kócos, maszatos, pár éves gyerekeket mezítláb a sárban rohangálni, miközben csirkecsontot szopogattak. Igen, csirkecsontot.
Az ember csak elképzeli, hogy hogyan élhetnek emberek, de amikor látod és szembesülsz vele, az megdöbbentő, torokszorító érzés. És innentől kezdve az, hogy tőled elvonják a 13. havi bért már nem is tűnik akkora tragédiának.
A kedves tiszteltháziakat meg elvinném egy ilyen körútra, az tuti...
Az evésről
-
Ábel kb. másfél hónapja csak minimális tápszert eszik. Egyszer totál
kiborultam és már kezdtem azon gondolkodni, hogy jó lenne végre, ha
tápszeres lenne, n...
11 éve
1 beszólás:
Szerintem annak, akinek valóban kell az a 13. havi bér, annak ellenére nagy tragédiának érzi az elvesztését, hogy vannak emberek akár ebben az országban, akár a világ más országában, akik rosszabb körülmények között élnek, mint ő. Mivel nincs más választásod, mint elfogadni a 13. havi bér megvonását, ez nem lemondás, mert nem a saját választásod :) Az már inkább az lenne, ha pölö 5000 Ft-ot a gyerekek kezébe nyomsz vagy egy következő alkalommal viszel nekik kaját, ruhát vagy saját zsebből valamilyen alapítvány munkáját támogatod.
Megjegyzés küldése