Ma buszra ültem, és ledöcögtem szülővárosomba. Szó szerint döcögtem, mert a busz, ahogy én láttam elég nagy problémákkal küszködött. Már a városban is száguldottunk, a körforgalom után a főút közepén meg szinte megálltunk, váltani nem tudott a sofőr. Aztán nagy döcögve elindultunk és újra száguldó üzemmódba kapcsoltunk. Egészen Félegyházáig játszottuk ezt, nem mondom kissé pánikba estem. Ilyenkor nem az lenne a sofőr dolga, hogy lehúzódik, telefonál és kér egy másik buszt, hogy még véletlenül se veszélyeztesse az utasok épségét? Nem, ő nem így gondolta...én meg örömömben majdnem megcsókoltam a járdát, amikor végre megérkeztünk.
5 beszólás:
Csak jelzem, hogy itt vagyok, és olvasok, mert már nagyon régen nem szólaltam meg. (Talán jobb is)
Kérni lehet másik buszt, csak esetleg kapni nem. akkor meg ott maradtok a nagy semmi közepén, mert ő nem mehet tovább, cserebusz meg nincs.
Örülök, hogy épségben odaértél. :)
Yogi: valahogy így! :D
Boci: hello! :) /én örülök, ha hozzászólsz! :)/
Csi: ja, mondasz valamit, csak kicsit ijesztő volt. :s
Barbi: én is bántam, hogy nem a vonat mellett döntöttem, csak hát a légkondis busz vonzóbb volt! :D
Egy ideális világban valóban jönne egy másik busz. :)
nekem is az jutott eszembe, hogy talán szerett volna ő másikat, csak épp nem volt (és ez valahol olyan izé...)
Megjegyzés küldése