mégis itt

Azt hittem most egy darabig nem lesz írnivalóm ide, ezért is búcsúzkodtam egy időre (persze ez még mindig áll), de most muszáj írnom.
Szóval szerintem nagyon jó lenne, ha mindenki ezen a világon tudná a helyét. Ahogy én is tudom. Tudom például, hogy kik is azok az exek. Ex az, akivel valaha szép volt, jó volt, de köszönöm ennyi, valamiért ex lett belőle. Akit persze megköszöntök a születésnapján, névnapján, esetleg karácsonykor egy üzenet. Ha valamiben kizárólag csak ő tud segíteni, akkor nyilván (ha olyan a viszony) felhívom, ahogy ez viszont is működik. Így ezek tisztázása után úgy gondolom nem az expasink az, akit először felhívunk, ha valami jelentősebb történik velünk. Mert ha nincs is pasink, van anyánk, apánk, testvérünk, barátaink...stb.
Úgy gondolom van egy határ, amit nem kell feszegetni, ha már egyszer lezártunk valamit, és tudjuk hogy az a bizonyos ex jó ideje kiegyensúlyozott párkapcsolatban él.
Félreértés ne essék, nem a féltékenység beszél belőlem, hiszen Nyuszkával olyan dolgokat élünk meg együtt, amiket még soha egyikünk sem, senkivel.
Csak egyszerűen nem értem, és nem vagyok ezzel egyedül, mert a mai telefonhívást már A. sem értette.