2009. december 5., szombat

kibukik

Tegnap délután kiccsé kibuktam. Sírtam és nem igazán tudtam abbahagyni. Sírtam a hülye H1N1 miatt, sírtam a hülyén megtapadós méhlepény miatt, sírtam a börtönélet miatt, sírtam a csók-, puszi-, ölelés-, és szexmentes élet miatt, aztán éjszaka még a fogam is megfájdult. Aztán ahogy nagy kínomban fetrengtem az ágyon Marci elkezdett nagyon rugdosni. Mintha csak azt akarta volna mondani Hé Anya! Ezt mind miattam kell kibírnod! És igen, miatta bármit kibírok... :)

4 beszólás:

Tabby írta...

Fel a fejjel, egyre kevesebb van hátra és aztán majdnem minden visszatér a rendes kerékvágásba! :)
(bár nem szeretem a terhesség szót, sokkal szebb a várandósság, asszem ezek miatt találóbb az első kifejezés ezekre a napokra)

Majmóka írta...

Jajj, szegény Pipacs! Igaza van a babának, tényleg miatta kell kibírnod és miatta kell összeszedned Magad! Ő is jobban érzi magát a pocakodban, ha érzi, hogy anyának jó kedve van! Kitartás! Ez a hangulat gondolom a terhességgel jár együtt!

Macskusz :) írta...

Hova lett az, amit én írtam? :O
szóval mindegy, a lényeg, hallgass a fiadra! :)

Vizicsibe írta...

kitartás, pár hónap és minden jó lesz. :)