levél

Drága Kisfiam!

Tudod mostanában nagyon sokat morfondírozok azon, hogy jó anyuka leszek-e? Hogy megérdemellek-e én Téged egyáltalán az Élettől? Az nem kérdés, hogy már most mennyire szeretlek Téged, hogy TE vagy az első az életemben. Mégis, még ki sem bújtál máris bocsánatkérések hadával kell előállnom. Bocsánatot kérek, ha az első négy hónapban úgy érezted nem szeretlek, ha úgy érezted engem más sem érdekel, csak hogy végre szűnjenek meg az elviselhetetlen rosszullétek, és hogy közben Rólad a kis borsónyi fiamról tudomást sem veszek. Bocsánat azért is, ha többször hallod Édesanyádat sírni, mint amennyiszer szeretnéd, és bocsánat azért is, ha többször hallod Anyut kiabálni, ha többször érzed Anyut feszültnek és idegesnek. Három hónap és a karomban tartalak és szívből remélem, hogy mindezeket a rossz élményeket feledtetni tudom majd Veled.

Szeretlek: Anyu