Annyira jellemző volt rám eddig, hogy állandóan kapkodok, sietek, siettetem a dolgokat, türelmetlenkedek és ezzel számtalan kellemetlen pillanatot okozok magamnak is és másoknak is, mert nyilván nem mindenki hajlandó felvenni velem a ritmust. Most gyakorlom azt, hogy megállok és nyugodtan hagyom megtörténni a dolgokat, nem kapkodok, nem idegbajoskodok. Nem lesz egyszerű, mert az alaptermészetem kicsit (nagyon) akadályozni fogja, de a saját érdekemben, a saját és mások nyugalma érdekében muszáj. Mert ha állandóan rohanok és kapkodok, akkor mi lesz a pillanatok varázsával, a nyugalommal és a harmóniával???
5 beszólás:
Ezt nem is lehetett volna jobban megfogalmazni. Én is ezt próbálom magamban tudatosítani, de a gyakorlás szintjére még nem sikerült eljutnom. Pedig milyen jó lenne. :)
Pipacs légyszi írj egy emilt nekem, szeretnék vmi komolyat kérdezni :) Ne kapj sokkot, nekem komoly :D
nekem ehhez még kellett vagy 20 év hozzád képest :):):)
Én is ilyen vagyok és igyekszem, de sajnos csak ritkán és csak percekre-pillanatokra sikerül "lassítanom" magamon. Mindig azt hiszem, h kifutok az időből, a magamnak felállított időből, ami kész röhej egyébként.
Szerintem ebben olyan igazad van! Én is elég hirtelen típus vagyok és többnyire mindent kapkodva csinálok és nem szeretek pepecselni semmivel. De ugyanakkor meg néha olyan jó lenne a pillanatokat tényleg teljességükben élvezni.
Megjegyzés küldése