Talán most kezdek megint önmagamhoz visszatalálni. A terhességem 7 hónapjából egyetlen egy percben sem voltam nyugodt, folyamatosan küszködtem egy rossz érzéssel, a halálfélelemmel, amire racionális magyarázatot nem találtam, csak folyamatosan éreztem a rossz jelenlétét.
Aztán tessék január 26-tól tényleg nem lehetett tudni mi lesz ebből az egészből. Én, a baba, vagy mindketten elmegyünk? Nem mentünk. Itt vagyunk. Ő is egészséges. És tudom, érzem (ahogy a rosszat is éreztem), hogy most már nem lesz semmi baj.
Egy-egy pillanatban már boldog is merek lenni, és tudok örülni az én gyönyörű kicsi fiamnak! :)
5 beszólás:
Kívánom,hogy most már tudjatok megnyugodni,legyen meghitt a kis családi életetek.
Hihetetlen,hogy mi mindent megérez az ember,és csak utólag gondolkodik el rajta,hogy az sem volt véletlen.Most bízz a megérzésedben,hogy minden rendbe jön..nagyon szép a kisbabád,és erős is biztosan!!
ELhiszem,hogy neked nagyon nehéz most..csak még egy picit tarts ki..és meglátod,minden rendben lesz, otthon lesz a csöppség...és elfelejtheted ezt a sok aggódást!!
Ölelés :-*
Jó ezt hallani...ölellek...nagyon szeretünk benneteket! :)
Minden jó lesz, és talán éppen ez lesz majd, ami miatt még jobban tudjátok egymást értékelni és szeretni. Puszi Hugi!
Anya lettél, Pipacs!
Új élet kezdődött számodra,olyan érzésekkel amik eddig teljesen ismeretlenek voltak. Felerősödnek az érzelmek, minden nap aggódni fogsz a gyermekedért, félteni fogod az az ici-pici lényt aki belőled lett. Aki iránt elmondhatatlan szeretetet érzel. Nincs többé TE, csak TI vagytok. Az aggódás természetes. Ha vele bármi pici baj is történik az százszor úgy fog fájni, mintha neked fájna. Nagyon sokszor kicsordul a könnyem amikor a fiamra nézek. Vele együtt megszülettem én is, most lett igazán értelme az életemnek. Merj boldog lenni!!!!!!!Marci is azt akarja.
EZ annyiszor eszembe jutott AZÓTA....
Megjegyzés küldése