2010. augusztus 18., szerda

nem értem

Ma este Kecskeméten találkoztam egy exemmel. Vele jóban vagyok a mai napig, ha találkozunk mindig váltunk pár szót. Neki is van egy kislánya,most öt hónapos. Persze az első kérdése az volt, hogy hogy vagyunk, mert látta iwiwen, hogy nem volt egyszerű a helyzet. A következő mondata pedig, legnagyobb megdöbbenésemre már az volt, hogy meglepő volt neki, hogy "olyan" (mégis milyen?????) képeket is feltettem Marciról, a gratulációkat meg pláne nem értette. Mi van???????? Marci 1450 grammosan is az én kicsike fiam volt, akire már akkor nagyon büszke voltam és meg  akartam mutatni az egész világnak. Ami pedig a gratulációkat illeti, akkor minden egyes jó szó, kedves üzenet nagyon-nagyon jól esett.

6 beszólás:

Bombarka írta...

Basszus!!!!!!!!!!! Gondolom hátat fordítottál és otthagytad!

Macskusz :) írta...

Primitív, sötét barlang.

Pöttyöskutty' írta...

Amikor D. születés közben agyvérzést kapott, anyósom sokáig nem beszélt róla senkinek, mert hát.......meg még ki tudja...pffff...A sógornőm meg azért nem hozta be hozzánk játszani a kisfiát nyáron(pedig franyó baba-terápiás mozgásos szobánk van), mert mit szól valaki, ha meglátja, hogy hozzánk jön.....újabb pfff
Néhány embernek ilyenkor mutatkozik meg az IQ-ja....

MadAyu írta...

Amikor a szomszédom a második babáját várta, úgy kb. félidőnél kiderült, hogy nem lesz sima ügy. Roland is korábban jött és nagyon pirinyóka volt. Akkor is, mint Nálad a barátok egy emberként szorítottak a piciért és az anyukáért is. Roland ma már elmúlt egy éves és szerencsére makk egészséges. Igazából jó látni, hogy Marci is szépen növöget.
A másik fele meg, ha már a képeket említetted. Egy anyának a gyermeke szerintem a legdrágább kincs és akkor is büszke rá, ha előbb jön és nagyon apró. Akkor meg főleg, ha olyan stramm kis lurkóvá cseperedik, mint Marci. Azt hiszem a moslygós arcocskája sok mindenért kárpótol.
Én is büszke vagyok rátok, mert nehéz időszakon mentetek keresztül mindhárman. Az exednek meg semmi köze nincs hozzá, hogy milyen képeket teszel fel iwiwre, vagy bárhová.

Szezám írta...

Egy közeli ismerősömön 40 felett hozta világra harmadik csemetéjét. Koraszülött lett. Sokáig voltak kórházban, de aztán hamar behozta a "lemaradást" . Ma már pedig egy egészséges, boldog, okos (két nyelven beszélő) Óvodás :)

Lepkevár írta...

Szerintem én szépen, lassan, rehab módon elmagyaráztam volna neki, hogy normáliséknál ez nem úgy működik, mint náluk. Az ilyeneknek addig nagy a szájuk, amíg nem történik velük valami hasonló. Marciról amúgy sem lehetne megmondani, hogy korábban született, úgy kikerekedett azóta. :)

(Pipacs, ugye nem gond, hogy megleltelek+meglestelek ama bizonyos közösségi oldalon? :))