tegnap

Vannak olyan napok, amikor jobb lenne fel sem kelni az ágyból, csak feküdni, és várni hogy végre lemenjen a nap. Na a tegnapi napom pontosan ilyen volt. Vagyis inkább délután kezdődött a pechszéria, de minden jó, ha a vége jó..

Nyah egyelőre ennyi, de most robognom kell órát tartani! :D Folyt. köv. :P

Na szóval:
Az úgy volt, hogy tegnap megtartottam egyhuzamban öt órát, és aki nem tanít nap, mint nap annak igenis fárasztó dolog. :P A nap végére már ki sem láttam a fejemből, így alig vártam, hogy Nyuszkókám berobogjon a suliba és elraboljon innen a fehér hintaján kék opeljén! :D Ja csak aztán jött a telefon, hogy Nyuszka főnöke jó nagyot köpött a levesünkbe, így muszáj lesz vonatoznom Félegyházáig. OK, ezzel még semmi gond, mert nagylány vagyok vagymi, irány a vonatállomás. Erre a helyi buszjáraton mellém ült egy bajszos-szagos mama (pedig a busz még teli volt ülőhellyel :s), és ez még nem volt elég elkezdett beszélgetni, hogy kéne már eső, meg hasonló zsongó fejemnek való témákkal jött elő. Végre megérkeztem az állomásra, ott meg bzmg épp bemondják, hogy a Paprika (hi-hi) intergenyó 60 percet késik. Anyád! Loholás a busz után, még épp elértem, de persze a sofőr utána, hogy felszálltam még elment kaszinózni, így 10 perc késéssel sikerült csak elindulni a szülővárosomba...
Na innentől jön a nap jó része: Anya már várt rám, soppingoltunk egy jót. Kaptam Nyúlamtól gyereknapra /igen, arra :) / egy szép kis blúzt, valamint egy szépséges alkalmi /pici sarkú (!!!) /cipő boldog tulajdonosa is vagyok.
Aztán este még Nyuszka karjaiba is omolhattam, szóval minden jó, ha jó a vége! :D