(rém)álomesküvő

Na én még ilyen keserű-sótlan esküvőn soha nem voltam. De miért is vártam mást, ilyen előzmények után?
Kezdődött azzal, hogy minden legalább félórás késéssel kezdődött, és így minden legalább félórát csúszott is. A templomi esküvő kettőkor, azaz fél háromkor kezdődött, ehhez képest a polgári majdnem hatkor. A köztes időben (potom 3,5 óra) a násznép (kivéve minket, mert sürgős gyrososhatnékunk támadt) kísérgette az boldog ifjú párt fotózkodni, meg még a tököm tudja hova.
A templomi szertartás maximum fél óra volt, nem mintha bántam volna, de hiányzott belőle az, amit egy templomi esküvőtől vár az ember. Az "örök hűség" kifejezés nem egyszer elhangzott a szertartáson, mindannyiszor legszívesebben felröhögtem volna, hogy ugyan miről beszélünk??
Aztán 3,5 órás szünet után következett a polgári szertartás a "Tanya csárda zöld gyepén". Ez meg szerintem botrányba fulladt. A kedves vőlegény baráti köre ugyanis úgy gondolta, hogy szabadtéri esküvőről van szó, akkor lehet a szertartás közben böfögni, inni, bagózni, taknyot visszaszívni jó mélyen torokra (bocsi, de tényleg ez volt) , valamint úgy röhögni, mintha valami stand up comedy előadás résztvevői lennének. Megjegyzem ebből is látszik, hogy mindenki tudta mi is zajlott a háttérben, és hogy mennyire vették komolyan a vőlegény örök hűségre tett fogadalmait.
A primitív viselkedésük nemhogy tompult volna az idő előrehaladtával, hanem egyre durvábban nyomták. Volt ott tányérverés 5 percenkét, hogy CSÓÓKOTTT, CSÓKOTTT!, aztán a MAGYAROK! MAGYAROK! MAGYAROK! csatakiáltás legalább félóránként. Szóval inkább éreztem magam egy FRADI-UTE meccsen, mint egy lakodalomban. Mondjuk itt kordonok nélkül meg lehetett mondani ki tartozik a menyasszony rokonságához, és ki a vőlegényéhez.

Hogy a jóról is írjak: ötletes volt, hogy egyedi címkés lakodalmas bort szolgáltak fel, isteni volt a raguleves, a zenekar jól játszott, és szép helyen volt a lakodalom.
Arról sajnos nem tudok írni, hogy milyen boldog volt az ifjú pár, és mennyire látszott, hogy szeretik egymást.