autóvásárlás

Nyuszka unokaöccse autót vett. És kit kérne meg, ha nem az autómániás nagybátyját, hogy segítsen neki alkudni és megnézni egyáltalán, hogy érdemes-e megvenni a verdát.
Amilyen kicsi a világ az eladó srác a kolleganőm férje volt.

(Itt egy kis közjáték kell, hogy következzen a kolleganőmék házasságáról. A srác 24 éves, Bea 34. Most várják első babájukat, a fiatalember február óta nem hajlandó dolgozni, és továbbra sem mutat hajlandóságot arra, hogy munkába álljon pedig jön a baba. Bea pedig kezd a pénztelenségtől megbuggyanni. Napi 12-14 órában tanít két iskolában, hogy meg tudjanak élni, hogy a drága férje hitelkártyáit feltöltse, hogy törlessze a férje autóját. Márciusban szül, de ő februárig dolgozni fog, mert ő a családfenntartó)

Ma sor került a nagy üzletre. Nyuszka kicsit alkudott és így sikerült kb. 60 ezer forinttal kevesebbért elhozni az autót.

Ezt Bea nekem egy kedves sms-sel reagálta le:

"Szia, nagyon köszönöm a kedves párodnak, hogy kivett a zsebünkből még 60 ezer forintot. Az nekünk nagyon sok pénz!!! Pláne ismerőstől..."

Namármost:

1. nem volt kötelező eladni nekünk,
2. nem én, illetve nem mi tehetünk arról, hogy olyan remek párt választott magának, akire nem számíthat,
3. az üzlet az üzlet szerintem és nem olyan közeli ismerősről volt szó, hogy ne alkudjon az ember, meg egyébként is hol van az leírva, hogy ismerősnél nem alkudunk? :o

Az sms-re nem reagáltam, mert nincs kedvem még jobban elkeseríteni azzal, hogy felnyitom a szemét, valójában kiben is kellene keresnie a hibát.